Valószínűleg nem lehet megfelelni az anyósomnak?

Egy éve vagyok együtt a párommal, anyósjelölt pont előtte ment nyugdíjba, hogy mi összejöttünk. Amikor megismertem egy empatikus, érzelmes, érzékeny nőt ismertem meg személyében.

De folyamatosan konfliktusa volt minden családtagjával. Minden sérelmét szerette dédelgetni, és mivel nyugdíjasként rengeteg idő rászakadt a napja jelentős részét azzal tölti, hogy kesereg azon, hogy mások bántják. Eleinte még hittem az érveinek, de mikor én kerültem sorra és tisztán láttam az én verziómat, elkezdtem árnyaltabban látni a képet.

Egy idő után elkezdett a páromnak megjegyzéseket tenni a hátam mögött, hogy ez meg az a félmondatom nem tetszett neki, vagy egy apró megmozdulásom aminek én magam semmi jelentőséget nem tulajdonítottam (párommal viccelődünk és ennek fültanújaként komolyan vette a poént és felhánytorgatja őket).

Én egy laza ember vagyok, aki nem szívja mellre a sérelmeket, elfelejtettem ezeket gyorsan, betudtam annak, hogy a családi konfliktusai miatt most nagyon érzékeny.

De múltkor csinált valamit, ami átkattintott valamit az agyamban, és megszűnt minden empátiám iránta. Nagyon rossz passzban volt lelkileg, így úgy döntöttem a közeli étterembe meghívom ebédre. Ott próbáltam megnyugtatni őt, hogy minden jó lesz. Megköszönte az ebédet, úgy búcsúzott el tőlem, hogy ez most nagyon jól esett neki, nagyon szüksége volt már erre, hogy valaki így törődjön vele, és nem győzött ölelni, még sütött nekem utána sütit is. Eltelt azóta két hónap. Párom most mondta, hogy az anyósjelöltem gúnyosan megjegyezte egy engem szidalmazó beszélgetés közepén, hogy "könnyű úgy ebédre hívogatni, hogy más pénztárcájából". Elsőnek azt sem tudtam hogy mi van. Kiderült, hogy ő "látta", hogy a bankkártyán, amivel fizettem, azon párom neve van és szerinte a párom pénzét verem el. Soha nem volt még nálam a párom bankkártyája, és visszanéztük a tranzakciókat, az én kártyámról történt a fizetés, párom aznap nem is használta a kártyáját. Bezzeg ott és akkor nem mondta ezt, mézes-mázos hangon magasztalt engem. De megjegyezném: ahhoz sem lett volna semmi köze, ha a pároméról fizetek. Mi van, ha tartozik nekem és így akarta volna rendezni a helyzetet pl.?

Bennem valami megváltozott ezután. Már nem sajnálom őt, inkább szánalmat érzek. Teljesen elvesztette a hitelességét a szememben. Rájöttem, hogy neki nem tudok megfelelni, mert mindig fog találni valamit, amit felróhat ellenem, és soha nem a szemembe fogja mondani.

Több kérdésem is lenne:

1. Valószínűleg ennyi idősen ez már csak egyre rosszabb lesz? (Párom szerint nyugdíjba menetel előtt nem volt ilyen)

2. Hogy kezelhetném ezt a szituációt a legbölcsebben? Szívem szerint a lehető legkisebbre csökkenteném a köztünk lévő kapcsolatot, de nem biztos, hogy ez jóra vezet.