Miért csinálja ezt anyósom?

Mert megteheti, ugyanis nem küldted még el a francba udvariasan, ugyanis az anyagi helyzetedhez pontosan 0 köze van.

Plusz: átjársz hozzájuk, de miért?

Ja, mert valami szentimentális bullsht miatt azt hiszed, hogy "kicsit a lányának tekint". Hol? Egy francokat, megtűr, és ennyi.

Nekem szüleim ilyenek.

Épp átépítünk.

Apám már be is rendezte a saját ízlése szerint a házunkat.

Ma épp mondja férjem mi hogyan lesz a konyhában.

5 rózsás beépített főzőlapot vettünk, még vissza van a beépíthető villanysütő. Hogy az mennyit fog fogyasztani, minek kell így, miért nem vettünk egy hagyományos tűzhelyet..

Férjem mindenáron szeretne egy sparheltet is a konyhába. Apám rögtön : neki az nem tetszik. Ne tegyünk sehova. Minek nekem mosogatógép? Miért csak 1 tálcás mosogatót akarunk, mindenképp ketteset kell berakni ect.

Szerinte mindenképpen bőrkanapét kellene a nappaliba..

Na és persze ne aggódjunk, ő majd néz nekünk bútort használtan.

🤦‍♀️

Emellett folyamatosan turkál a zsebünkben, idáig nem tudta mennyi férjem fizetése, folyamatosan jött az xy ennyit keres annyit keres. A végén oda vágtam neki, hogy férjem meg többet keres.

Sajnos vannak ilyenek,nem fogsz tudni aokat tenni. Más generáció,más felfogás ami nem fog változni,csak rosszabb lesz.

#6

Hajaj!!! Majd, ha lesz gyereketek... majd megtudod, hogy az a 98% a maradék, és a 2% a a normális énje. Abba is bele akar majd szólni, hogy minek veszel pelenkát, miért nem textilezel, miért veszel légzésfigyelőt, elég, ha veletek alszik, miért ezt, miért azt, pont mint a lakás körüli kérdésekben.

Kivánom, hogy ne legyen igazam.

Én annyit mondanék ha kérdezget, hogy "mert ezt a döntést hoztuk".

És akármibe kérdezget, ez lenne a default válasz. Hülyén hangzik, de akár egymás után 10x is ez mondnám el.

Mindig arra gondolom, hogy fordított helyzetben mit éreznék, ha Kérdőre vonnám a fiam és a menyem minden döntését. Vagy arra utalgatnék, hogy csak a pénzéért van vele.

Lesülne a képemről a bőr, hogy milyen jogon szólok ennyire bele.

De képzeld el, hogy te ezt csinálod valakivel. Mit érzel?

Nyugodtan tedd helyre. Ha kell gyakorolj, írd le mit mondanál, képzeld el, ahogy mondod neki és végül tedd is meg.

Nem tudom mi történt velem mostanában, sose kertű senkit megbántani, és csak az őszinteséget pártolom. Ebből mindig az jött ki, hogy mosolyogva magyarázkodtam minden sz@rért.

Pl valaki elhív valahova, én meg nem akarok menni és azt mondom, nem érek rá, fáradt vagyok stb. És komolyan, vannak emberek, akik a végletekik belekérdezgetnek, megkérdőjeleznek. Így belegondolva nem is értem, milyen alapon. De hát valaminek van pofája..

"Mi dolgod van?" "Azt nem tudod máskor megcsinálni?" "Miért nem?"

"Majd pihensz utána"

Na, a lényeg, hogy mostanában nem tudom mitől, simán megmondom, hogy "mert nincs kedvem" "mert így döntöttem"

Ebbe bele se tudnak kötni, és ha egyszer kimondasz egy ilyet, utána felszabadulsz, és nem fog gondot okozni.

Ha meg mégis belekötnek, Simán visszakérdezek, tök nyugodt hangon; " Miért érzed úgy, hogy te rendelkezhetsz afölött, hogy mit csinálok?"

Általában ezután ki vagyok cikizve, hogy túl komolyan vettem, ő csak megkérdezte, most miért vagyok ilyen drámai, esetleg sértődnek, de ez csak annyi, hogy rám hárítják. Tojok bele.

Hajrá neked is:)

Szeret. Meg befogadott.

Aha.

Akit szeretünk azzal nem bánunk így.

Én kerülöm az ilyen féreg embereket. Tedd te is ezt!