Hogyan kezelem, az anyósékat?

Sosem voltunk igazán jó viszonyban, már az elején megszabta, hogyan köszönhetek neki( pártkatona színvonal:D ) s igazából páromnak mondta, hogy én nem is vagyok teljes ember mivel érettségim sincs.

Én jelenleg ott tartok, hogy 16 éves korom óta dolgozom, és 18 évesen végre sikerült összekavirnyálnom egy albérletre, bár akkor még mással voltam, na mindegy is.

Párommal 18 decemberében költöztünk össze, a jelenlegi kecóba.

Nem mondom, hogy szarul élünk, de nem is felhőtlen felső 10.000.

Anyós általában magától beállítt valami kajával vagy közli, hogy márpedig ő átjön takarítani mert mi nem értünk ehhez ilyen szinten.

Most anyósék kitalálták, hogy vesznek egy lakást, ahol ők laknak csak 1 emelettel lejjebb, és mi már pedig költözzünk oda, mert ez mennyire jó mert közel lesznek (amúgy 5 percre lakunk gyalog).

Párom tudja, hogy nem nagyon tudom tolerálni ezt a nő lényt, mióta belém állt (öltözködésembe is, pedig max csípő nadrágot hordok semmi extrém , munkámba[karbantartó vagyok ] ) S, párom egyszerűen hajthatatlan, mondtam 100 másik eladó lakás is van a városba, de azt mondja ez az egy volt tökéletes, meg kéznél, meg ilyen árba (27 misi), de nélkülem nem akarja folytatni stb... Bár már egyszer felhozta a témát, mondtam biztos nem, ilyen körülmény között , akkor csend volt, elfogadta úgy tűnt, majd tegnap közölte, hogy akkor februárban költözünk ugye?!

Köpni nyelni nem tudtam, nagy vita,anyám szidása, hogy ő nem segít... azóta alig beszél velem.

Apósom normális, csendes, nem beszél nagyon,ha igen akkor is normálisan, komálom tényleg.

Ti mit tennétek, vagy hogyan kezelnétek a dolgot?

Bocsi ha hosszúra sikeredett.

25/F