Ezek után engednétek látni az unokát?

A kapcsolatunk anyósékkal már évek óta megromlott, ennek több oka is van. Részletesen nem mennék bele,-de sajnos anyagi dolgokból fakadóan lett családi hercehurca.

Nekem személyszerint nincs anyósomékkal semmi problémám, csak az hogy túl jó a szíve.

A férjemen kívül született egy lánya még az első házasságából.

Él,-hal érte. A férjem a szemében hozzá képest semmi. Sajnos ezt a lánya kihasználja, és teljesen kizsigereli anyósom. Nem jár dolgozni sem ő, sem a párja, lezüllödtek és ott van 2 kis gyermek.

Amíg nem volt családunk férjemmel, anyósékkal laktunk együtt. Mi tényleg megpróbáltuk támogatni őket majdhogynem éveken át, hol anyagilag, hol más módon.

Anyósommal "közös konyhán voltunk". Mindenki beleadott x összeget, és az volt a konyhapénz. Ez egy ideig működött is, aztán ahogy teltek a hónapok, gyakorlatilag ott tartottunk hogy nem voltak meg a számlák felosztásai, a konyhapénz stb. Mindent mi fizettünk, mert anyósom az utolsó petákig a lányának élte az életét és még a TB-jét is kicsengette és csengeti mai napig. Ezt még úgy el is néztük, -de amikor bevásároltunk és anyós még kiskosárba is képes volt az élelmiszert elhordani nekik már túl sok volt.

/Megjegyzem anyósomék nem állnak rosszul, van egy nyugdíja kb 150.000 FT és németországban dolgozik/ , apósom is életében végig kint dolgozott, ő onnan kapja a nyugdíjat. Tehát megvan a maguk kis pénzük, csak besegíteni nem tudtak soha semmibe mert minden fillért elszórtak a lányáék.

Sajnos a sógornőmék sosem próbálták az életük színvonalát javítani. Ha volt munkalehetőség mindig volt indok is mit és miért nem tudnak elvállalni.

Megvan nekik a magukhoz való eszük, csak sajnos nem arra amire kellene.

Ameddig azt látják kenyérre lehet kenni a mamát addig kenyérre is fogják.

Aztán ahogy teltek az évek már ott tartottunk hogy mi fizettük anyósék provident hiteljeiket, mert nem tudják rendezni. Nekünk semmi pénzünk nem maradt. Persze ezt is a sógornőre vették fel. Az elején néztük hogy ott van 2 kis gyermek, kell nekik a meleg étel,tüzelő... de nem tudtunk egyről a kettőre lépni mi sem és részlegesen elzártuk a pénz csapot. Kevesebbet segítettünk. Onnantól kezdve mindenek voltunk csak jók nem.

Egyre több lett a családi hercehurca. Végén anyós elzavart minket, -férjemet pedig "kitagadta", és megmondta hogy mindent a lánya fog örökölni mert ő jó hozzá!

Albérletben éltünk nagyon sokáig.

Takarékoskodtunk ahogy tudtunk. Anyósék persze küldték a kis leveleiket amiben engem vádoltak hogy szétszedtem a családot, és nem néztem az ott lévő 2 gyermeket... amikor pedig megtudták hogy terhes vagyok, az volt a válasz:"van a családban gyerek... van kit szeretned"-írta a férjemnek.

Ennek ellenére beszéltem a férjemmel béküljünk meg a kis gyerek érdekében, ami meg is történt, de aztán csak a szidás ment rám folyamatosan így újra megszakadt a kapcsolat. Ócsároltak, meghazudtoltak és a legkevesebb az volt hogy állandóan lekövéreztek mikor terhes voltam. Most jelenleg nem tartjuk a kapcsolatot. A kislányom megszületett már 3 hónapos. Anyósom folyamatosan szidó leveleket küldözget és feljelentéssel fenyeget hogy ő nem láthatja az unokáját.

/kapott róla fényképet is anno ultrahangos 4dt az sem kellett neki a kórházba se jött be mikor hívtuk/

Ennek ellenére amikor megcsászároztak rá 2 hétre jött egy ultimatumos levél ha eddig nem vendégelem meg akkor feljelent...

Most én reagálom túl vagy ez szerintetek is sok?

Ilyen esetben engednétek ti látni nekik az unokát?