Mit lehet tenni akkor ha anyósék a menyük és a "vejük" között ekkora különbséget tesznek? Fog ez valaha változni?

A férjem és én már hosszú évek óta együtt vagyunk, eleinte velem is kedvesek voltak néhány évig, de mikor komolyabb lett, elkezdtek nekünk dirigálni. Mit hogy tegyünk, mit hogyan akarnak ők. Mi meg persze volt amit nem úgy tettünk. A gyerekek születésével ők akarták azt is meghatározni hogyan neveljük a fiúkat.

Én bolodgultam mindennel egyedül, nem kellett más segítsége, csak sosben, ez is fájt nekik. Azt hitte hogy majd a gyerekek miatt majd rá leszek utalva. És ő lesz a főnök itt is.

De mivel mi önállósodtunk nem lógunk rajtuk a férjemmel. Így minket nem szeretnek, ez a jó szó rá. Engem egy olyan embernek állítanak be akit sajnos a fiuk választott, és ez van muszájból elfogadnak. Egy szóval se bántottam őket, ők engem annál inkább. Ha megvédtem magam azt mondták még hogy én vagyok a hibás. Plusz látják hogy mi szeretjük egymást és nem válunk el. Mert volt idő amikor erre mentek, direkt uszították a férjem.

A férjem tesójának egy pár hónapos kapcsolata van, de ha találkozunk, vagy ha a férjem beszél a szüleivel,csak a pasit dicsérik. Egy hét után apósom a vejének hivta, meg nagyon jó embernek tartják. Persze még nem a veje de ez is sokat elárul, hogy már így állnak hozzá. Én anno akkor lettem a menyük, mikor elvett a férjem, addig csak barátnő pedig több éve jártunk.

Összességében semmi bajom nem lenne ezzel, ha velem /velünk nem lennének ilyen bunkók ok nélkül.

Amikor láttam a pasit elég határozott és nagydumájú, főnökösködő típus. Anyós és após is nagyon parancsoló típus, meg okoskodók.

A sógornőmék fiatalabbak majdnem 8 évvel meg mindkettejüknek 1-2.kapcsolata ez. De akkor is hiába vagyok felnőtt ember rosszul esik, főleg hogy így még ki is van hangsúlyozva a másik oldal milyen jó.

Szerintetek ez a felállás örökké így lesz, hogy mi leszünk a rosszak, ők meg a jók?