Mi volt a legdurvább amit anyósod mondott neked?

Nem nekem, ANYÁMNAK, ami súlyosbítja: Én a fiam helyében megmondanám Gizikének (nekem) hogy, tessék, kiraktam a bőröndödet a folyosóra, fel is út, le is út, ha nem takarít ki rendesen, ugye igazam van?

Anyám csak hápogni bírt. Azóta egyszer találkoztak, az esküvőnkön, 15 éve.

Szerencsére csak anyósjelölt volt: Üljünk le, és beszéljük meg.

Ez önmagában nem hangzik durván, viszont:

1. Engem vádolt azzal, hogy tönkre akarom tenni a lányát, holott erről szó sem volt.

2. Ez a beszélgetés nála úgy nézett volna ki, hogy én az asztal egyik oldalán, ő a lányával és a sleppjével a másik oldalon, és bármit mondok, az rossz, az hülyeség, és én csak szét akarom szedni a családot.

Itt mondtam azt, hogy akkor tartsa meg a bólogatós, életre képtelen kislányát. Utóbbi most épp napi 12 órában pincérkedik apróért Angliában, és kilátástalan a helyzete, mert minden rá volt hagyva, és nincs értékrendje, életcélja.

Ex “menye” nevén hívott a névnapomon egész nap, illetve egyszer közölte hogy elrontottam a család életét és sosem fogok az exhez felérni.

Miután megtudta hogy evészavaros vagyok: “olyan jó hogy veled bármikor be lehet ülni egy sütire, nem pörögsz folyton a kinézeteden mint [ex], tök laza vagy”

Mindezt az első három hónapban. Hát egyértelmű volt na :D