Pofátlanság vagy rendben van ?

Én is céloztam volna, mint a 60-as. Mondjuk úgy, hogy x hónapig lakjanak ott ingyen, ezt tudom felajánlani, addig nagyjából összeszedhetik magukat anyagilag, aztán meglátjuk mi lesz. Aki nem pofátlan, az érti, hogy utána minimum fizetni kéne. Ha nem akarja érteni, akkor meg legalább az összeveszés el van kicsit napolva, és nem rögtön a tragédia után tetézi a rossz hangulatot.

Ha az én házam égne le, az első sokkban én is képtelen lennék beletörődni, hogy nemcsak mindenemet újra kell vásárolnom egy vagyonért, de mostantól még azért is fizetnem kell, hogy lakhassak valahol. Valószínűleg reménykednék benne, hogy ingyen lakhatást ajánl fel egy olyan családtag, aki megteheti, és rosszul esne, ha rögtön azzal kezdené, hogy "mivel mindenedet elvesztetted, segítek, ennyi és ennyi fortintot fizess érte". Nem vagyok büszke rá, de be kell ismernem, hogy így éreznék, és szerintem ilyen rendkívüli helyzetre valahol természetes ez a reakció. Az ember haragszik az életre, ami így elbánt vele, és a tehetetlen dühét ráirányítja mindenkire, aki "rátesz még egy lapáttal a gondjaira". Leszögezem: attól, hogy a reakciót természetes, az elvárás még mindig nem jogos.

Pár hét alatt, ahogy elmúlik a sokk, realizálnám, hogy nem várhatom el ezt örökké, és bizony nem férne a pofámra az, hogy hosszabb távon se fizessek semmit. Magam hoznám fel a fizetés témáját, ha a jótevőm nem is teszi. Az biztos, hogy valamilyen szempontból kínos helyzet mindenkinek, mint minden családon belüli anyagi ügy.

Minek az embernek ellenség ha olyan rokonai vannak mint a kérdező..a saját családjából is hasznot akar húzni.

Kérdező remélem ők soha, semmivel nem támogattak téged, se a lakásotok vásárlásában se semmikor.