5 év a barátom szülei házában?
A barátommal hosszútávra tervezünk. Ő jelenleg otthon lakik, mert úgy alakult neki. A háznak két emelete van és most a felső épül, ami az övé lenne. Tehát úgy kétemeletes ház, hogy két külön lakás van. A fenti részhez nincs külön bejárat, oda vagy úgy lehet feljutni, hogy a földszinten megyünk fel, vagy a pincéből.
A barátom úgy tervezi, hogy még ilyen maximum 5 évig szeretne otthon lenni, hogy lehessen spórolni. És mivel hosszútávra tervezünk, a barátom szeretné, ha majd én is ideköltöznék, amikor végzek az iskolával (ami még 1 év). Én Budapesten élek, ők viszont vidéken az osztrák határnál. Nagyon félek már most, hogy hogyan lesz ez. Számomra az is nehéz, hogy ilyen messze menjek úgy, hogy mindegyik rokonom Budapesten él. Másrészt nem tudom, hogy még ilyen esetben is hogyan működne az együttélés. Oké, hogy szinte két külön lakás, de mégis vendégként éreznem magam, nem érezném magam otthon, és azért mégiscsak alkalmazkodni kéne a másikhoz. Attól is félek, hogy ha odaköltözünk és bármi probléma van vagy valami, akkor a barátom a szüleihez menjen, tőlük kérjen segítséget. Tudom, hogy furán hangzik, de ez így olyan lenne, mintha nem is csak ketten lennénk, nem egyedül oldanánk meg a dolgokat, miközben én azt akarnám megtapasztalni, hogy milyen érzés csak ketten együtt élni, háztartást vezetni.
Tudom, hogy nagyon vészmadár vagyok, és nem tűnik hatalmas dolognak, és ne legyek ellenséges. Viszont tényleg nem erről van szó, a szüleit is nagyon kedvelem. A barátommal is meg szeretném ezt a dolgot beszélni, csak félek, hogy ellenségesnek fog gondolni. Ezért teszem fel itt a kérdést, hogy tényleg csak ráparázok feleslegesen, vagy valamennyire okés, hogy így érzek.
válasza:Hány évesek vagytok, mióta vagytok együtt?
Az ellenérzéseid természetesek, ez nem ellenségeskedés. A barátod is ugyanezeket érezné, ha neki kéne hozzátok költöznie. Bár előfordulhat, hogy ez magától nem jut eszébe, és megsértődik a kétségeiden, mert részéről ő ezzel a tervvel tök happy, és a te szemszögedből még nem gondolt bele.
Nem tudom, milyen a barátod, mennyire ismered őt valójában, vagy mennyire szépíti meg őt a szemedben a szerelem. Alapvetően nem feltétlenül hülyeség pár évig ilyen felállásban élni spórolási céllal, de sok történet kezdődik így, és végződik azzal, hogy soha nem mennek el onnan, vagy csak az egyikük, tele hócipővel, válás után.
Ilyenkor bejátszik minden, amit fentebb írtak: hogy amit szülők segítségnek állítanak be, azt valójában röghözkötési céllal teszik, hogy a gyerek igazán sosem akar elmenni, csak húzza az időt. Van, hogy az alacsonyabb megélhetési kiadások nem spórolást eredményeznek, hanem költekezést hülyeségekre, mert "jut rá". Vagy előfordul, hogy a megélhetési kiadások nem is alacsonyabbak, mert a szülők kitalálják, hogy fizessetek már 150 ezret, mert a háznak magas a rezsije és különben is sok vizet használtok, meg azért egy kisebb összeggel mégis honoráljátok már, hogy az ő házukban laktok, meg anyuka azért nektek is főz, és az udvarban is voltak felújítások, és azért ahhoz is van közötök, mert ti is ki szoktatok oda menni pihenni. Aztán máris ott vagytok, mintha bérelnétek egy lakást.
Kérdés az is, hogy a szülők a mindennapokban mennyire hagynak titeket élni. Esetleg bemászkálnak hozzátok, közösen kell ebédelni, mindig találnak nektek valami munkát, ellenőriznek, beszámoltatnak? Mennyire különböznek az elképzeléseitek arról, mivel tartozol nekik, hogyan kell náluk élned és mi náluk a dolgod? Az összeférhetetlenség óriási konfliktusokat tud okozni, és eleve nehéz meghúzni a határokat, hogy ha ott élsz, mihez mennyire van közöd. Pl a kertből magadtól csak cseresznyét eszel, de anyuka szokott adni nektek főtt kaját, amiben kerti zöldség van. Akkor kell-e neked hosszú órákat veteményezni, gyomlálni, ásni meg matatni a kertben tavasztól őszig, vagy neked nem dolgod?
Neked mennyire esik kívül a komfortzónádon, hogy akárhányszor kilépsz az ajtón, beléjük botolhatsz? Ha kimész az udvarra napozni, közben lehet, hogy a barátod szüleivel kell dumálgatnod. Lehet, hogy nagyon idegesítene, lehet hogy tök jól kijönnétek, ki tudja. Igazából a kérdésedből az jön le, hogy még szinte teljesen idegenek számodra.
Beszélgess még sokat ezekről a tervekről a barátoddal. Ha hajlasz rá, hogy odamenj, előre tervezd el, hol húzod meg a határaidat (x évnél tovább nem maradok, ha nem spórolunk havi x forintot, nem maradok, ha nem kapok/kapunk önállóságot ebben-abban, nem maradok, a saját pénzemből x forintnál többet nem költök náluk), ne legyél "főtt béka". És ha lehet, próbáld ki nyáron az ottlakást pár hétre.
válasza: válasza:Ha oda is költöznék, nyilván úgy gondolnám helyesnek, hogy ezért fizetek valamilyen lakbért, ezáltal is kevésbé érezném magam kiszolgáltatottnak. A barátom szülei számára is valahogy természetes lenne az, ha odaköltöznék a barátommal.
A külön bejárat nem megoldható. Az, hogy most épül a felső emelet és mindjárt kész, az azt jelenti, hogy már csak beton, vakolás, festés és a bútorok. Sajnos a külön bejárat tényleg nem megoldható. De mondom, hogy az még nem probléma, mert a pincéből felvezet egy lépcső a földszintig, majd az emeletig. Ez egy külön lépcsőház féleség, tehát a földszintre nem is kell bemenni, mert ott is van külön ajtó. Ezen kívül minden külön van, a víz, a gáz, stb.
A barátomnak én mondtam, hogy nekem ez csak átmenetileg lenne megoldható, maximum 5 évig. Ő azt mondta, hogy 30 évesen biztos nem akar a szüleivel élni, tehát nem gondolnám, hogy azt mondaná, hogy maradjunk tovább. Ha mégis, akkor le fogok lépni, mondtam neki is, mert nekem ez így nem oké. Azt sem bírnám elviselni, ha a saját anyukámmal lenne ez a helyzet, egyszerűen csak más az életvitel. Az pedig, hogy odaszüljek, még viccnek is rossz.
A szülők számomra nem idegenek, nagyon jól kijövünk. Az anyukával is nagyon hasonló a gondolkodásunk, ezért el sem tudom képzelni, hogy bármilyen feszültség lenne vele, de hát bármi megtörténhet. A mindennapi élet során azért nem olyanok, akik folyamatosan zaklatnak. A barátom szobájába sem jönnek csak úgy be, szoktunk közösen ebédelni ha úgy van, de nem kötelező, tehát nincs olyan szigorú rend.
Hát nem tudom, majd kiderül, igazából ezt csak akkor tudom, ha megtapasztalom.
Illetve még volt egy válaszoló, aki azt írta, hogy nekem így távol lennének a rokonaim, de a barátomnak meg Budapesten lennének távol. Hát neki Budapesten is vannak rokonai, most ott élt pár évet. Ott van a testvére is, ezen felül még más rokonok, illetve a barátai. És ő maga miatt költözött oda munkalehetőség miatt. Ezért úgy gondolom, hogy ez egy kicsit más helyzet.
Köszönöm szépen a sok választ!
válasza: válasza:Ha úgy érznéd, hogy vendég lennél, akkor ne menj oda. 5+ évet nem bír ki senki úgy, hogy nem érzi magát otthon.
Nem szabad egy olyan lakásra elkölteni jelentős pénzt, ahonnan elmentek,
az a pénz már mehetne a saját lakásotokba is.
Ha a szüleinél laktok az lehet, hogy anyagilag jó, de a barátod mindig kétfelé akar majd megfelelni, az meg neked nem biztos, hogy ok lesz.
Én közel 20 éve vagyok házas. Mi egy egészéges 70km távolságot céloztunk meg mindkét szülői háztól, "onnan már nem járnak túl gyakran át" alapon :). ÉS bevált. Mindkettőnket eléggé lenyomva neveltek, de így többnyire békésen végighallgattuk mindkét szülő életviteli tanácsait, aztán azt csináltuk ami jól esik. Persze lehet, hogy az ő szülei mások és magukkal egyenrangúnak kezelnek mindkettőtöket, ki tudja.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!