Hogy jöjjek ki a legkönnyebben ebből a helyzetből, hogy anyósom ne cirkuszoljon újra?

De olyan nincs, hogy nem hajlandó elmenni bssza meg! :D

De ha ennyire megoldhatatlan a helyzet, akkor én összecsomagolnám a cuccaimat és hagynám, hogy legyenek boldogok ketten. Sosem lesz így a fiának párkapcsolata, de ugye pont ez a cél, akkor élete végéig tud rajta élősködni.

Mi az hogy nem hajlandó elmenni otthonba??

Nincs más opció! Megy oda, vagy a híd alá!

Pároddal meg mi a fene van hogy ez az egész így jó neki?? Kiköltözik a saját házából albérletbe? És a veled közös jövő? Gyerekek stb?

Ha az anyja a fontosabb és ennyire nem látja be hogy ez így nincs rendben én biztos otthagynám...

Figyu, tudom, hogy nagyon nehéz egy három éves kapcsolatot felbontani. De teljesen nyilvánvaló, hogz a párod nem áll melletted. Szakits vele - ha most nem áll melléd, soha nem fog. És, soha nem juttok egyről a kettőre, mert egy rakás pénzt ki kell dobnotok miatta, hiába dolgozod ki te is a beledet, nem lesz elég soha, amig anyős él.

Az én anyám ugyanilyen szemét volt a kedvesemmel, plusz még nekem is egyfolytában duruzsolt ellene. Nálunk két veszekedés volt emiatt, az elsőnél megmondtam, hogy a következőnél nem a feleségemet fogom kidobni, hanem őt. Egy hónapig csend volt. Egyszer csak anyám megint rákezdte - nekem mondta - hogy ez a qrrva még kivasalni se tudja a törölközőket. Ne röhögj, ebbe kötött bele. Nnna akkor szépen összepakoltam anyámat és hazavittem (neki volt saját lakása). Másnap felmondtam az albérletet, két hét múlva költöztünk. Telefonok lecserélve, fiam 3,5 éves, lányaim ikrek 2 évesek lesznek, anyám azt sem tudja, hogy megszülettek.

Szóval, ha a párod hetek óta nem áll ki melletted...nem is fog soha. Sajnálom.

Ja, hogy nem hajlandó elmenni, na az mindjárt más! Így oké... :D Akkor terrorizáljon nyugodtan... legalább azt mondanátok meg neki hogy moderálja magát és ember módjára viselkedjen, amíg ti ki nem találtok valamit. Úgy ki kellene osztani, hogy azt megemlegeti, komolyan, határozottan, nem csak felvetni hogy "anyuka, mi lenne ha albérletbe menne".

Hidd el egész más lenne a hozzáállása neki is, ha megmutatnátok az erőviszonyokat. Én lehet azt is megmondanám hogy lesz@rom mit hajlandó meg mit nem, összerakom a cuccait a bőröndbe, kib@szom a ház elé aztán viszontlátás. Nekem aztán károghatna, én még hangosabban kárognék.

Ha meg segíteni akarjátok: neki vegyetek ki valami kis garzont, gondolom magatoknak jóval drágább meg nagyobb albérlet kéne. De már ez is nagyon nagyon nagyon max kategória. És először is tegyétek rendbe, hogy fogja be száját, ha károg én komolyan neki állnék pakolni a cuccait, nekem aztán pampoghatna hogy magántulajdon meg stb. Az ingatlan is az, amihez ha se nem tulaj se nem haszonélvező, neki jogilag semmi köze.

Én imádom az anyukámat (bár el nem tudnám képzelni, hogy hasonlóan viselkedjen...), de ilyen esetben 3 opciót vázolnék fel neki:

1. Kibéreltek neki egy kis garzont, fizetitek, a kaját és egyebeket meg ossza be a nyugdíjából.

2. Idősek otthona, aminek egy részét fedezi a nyugdíja, a maradékot állnám.

3. Cuccai az ajtó elé, aztán mehet, ahova akar.

A lényeg pedig, hogy CSAK ezek jöhetnek szóba, más opció NINCS!

Még így is baromi rendesek lennétek, de az, hogy ti költöztök ki a SAJÁT otthonotokból, egyszerűen nonszensz és nevetséges!

A kedves párodról inkább le sem írom a véleményemet, mert a végén még kitaltanak az oldalról...