Hogy jöjjek ki a legkönnyebben ebből a helyzetből, hogy anyósom ne cirkuszoljon újra?

3 éve vagyunk együtt a párommal, másfél éve lakunk együtt. Saját háza van, viszont az anyja odaköltözött az apja halála után. Eladta az anyja a házát ami ráment adósságokra és a temetésre. Viszont így pokol lett a közös életünk. Engem egyáltalán nem kedvel, sőt. Egy alkalommal le is ordított hogy utál engem meg irritál a jelenlétem. Párom akkor kiállt mellettem. Próbáltam türelmes lenni, de egyre csak ellenségesebb, amit főzök nem jó, de azért eszi. Van egy tacsim, azt mondta ha rajta múlik ez a dög fel is fordulhat és reméli gyerekünk sem lesz. Jelenleg nyugdíjas, de olyan csekély a nyugdíja hogy önállóan nem tudja magát fenntartani. A köszönésemet már nem is fogadja, nem szól hozzám, ha a párom nincs itthon az ajtót is rám csapja. Nagy nehezen a párom megértette, hogy így nem fogunk együtt maradni, mert én így nem tudok élni. Egyébként most nyáron házasodunk együtt, anyuka még ezt sem tudja. Úgy döntöttünk hogy mi ketten albérletbe költözünk, mert őt nem tudjuk hova küldeni. Viszont ez sem tetszik neki. Megint én vagyok a szemét aki elveszi a fiát és hogy ő egyedül fog maradni. Elmondta kiabálva hogy nekem kell egyedül eltakarodni. Egy hónap múlva lehet beköltözni a lakásba, addig nyilván még jobban cseszegetni fog. Hogyan vészeljem át ezt az egy hónapot? Úgy érzem nem bírom már se főzni nem merek se takarítani se teregetni mert jön és piszkál. Vagy csak direkt odajön fitetni de nem szól hozzám, ha beszélek hozzá nem válaszol csak fintorog. Pl ha főzök kijön törölgetni a konyhapultot meg ilyenek és nem hagy békén. Ha porszívózok az a baj hogy nem hallja a tvt. Mit tegyek hogy ez az egy hónap úgy teljen el hogy ne menjek tönkre?