Miért csinálja ezt anyós jelöltem?

Sajnos az elsőnek igaza van. De azért arra figyelj, hogy nehogy a párod legyen az aki kulcsot ad neki. "Mert hát miért is ne legyen kulcsa". Ezekből a dolgokból rengeteg vitátok lesz, nem irigyellek.

Kitartás, légy határozott, ha pedig nem megy, akkor ne vesztegesd az időd ilyen emberre.

Hasonló cipőben járok/jártam én is. Én személy szerint nem tartom jó megoldásnak, ha választás elé állítod, hogy az anyja vagy te. Anya csak van, megszülte, felnevelte, ezt tiszteletben kell tartani. A határokat viszont nagyon meg kell húzni :D Kulcsot én ebben a helyzetben nem adtam, amennyire is "normálisnak tartotta". Ha programotok van, azt tiszteletben kell tartania. A párodnak kell megértetni vele.

Anyósom velem is kedves volt, aztán lassan derültek ki a dolgok, mennyit áskálódott ellenem. Nem akadályozom meg, hogy a párom menjen hozzájuk minden nap, de én nagyon tartom a távolságot, és csak akkor megyek, ha muszáj.

Előző vagyok. Ha szeret téged a párod, akkor meg kell értetnie az anyjával, hogy nem szólhat bele a dolgaitokba. Lesz egy két sértődés biztos..

Az anyját szeresse a párod, de azokban a dolgokban, amiket leírtál, melletted kell kiállnia. A ti életetekbe nem szólhat bele. Én így gondolom, és így is fogok tenni pár év múlva, ha a fiam felnő :)

Majom szeretettet, az a baja anyukának és a fia meg hajlik rá . Zárd rövidre mert csak bajod lesz velük .

Magam is jártam ebben a cipőben, mondtam az asszonynak mikor már meguntam döntsd el 3-percet kapsz vagy anyáddal laksz velem .

Eldöntötte, ma is együtt vagyunk 20-éve már de utána még helyre kelet tenni az anyóst hogy hol a helye.

A párod egy anyakicsifia, az anyósjelölted pedig egy tipikus manipulatív sz*rkeverő, aki próbálja a kicsifiát soha nem kiengedni a szárnyai alól. Te erre nézve jelenleg a legnagyobb fenyegetés vagy. Én kíváncsi lennék, hogy előtted hány barátnőjével szakított már a párod, és abban mennyi része volt a mama hathatós tanácsainak, közbenjárásának.

Nem tudom, hogy ez-e a helyzet, de az írásodból ez jön le nekem. Férfiként mondom, nekem is ilyen anyám van, felismerem ezt a mintát.

Fiús anyák a legrosszabbak. Általában nem tudják elviselni, hogy nem ők lesznek az egyetlen és első számú Nők a fiuk életében örökre. Előjön a beteges féltékenység, a gondoskodási-kényszer, sokszor érzelmi zsarolás. A folyamatos 'zaklatás'.

Szerencsére én meg tudtam oldani ezt a problémát a magamrészéről azzal, hogy megszakítottam mindenféle módon a kapcsolatot az anyósékkal.. azt meg teljes mértékben ignorálom, hogy a páromat mivel és mennyiszer 'zaklatja', az már az ő dolguk, nem az enyém.

De a párom is felismerte szerencsére hamar, hogy beteges, amit az anyja sokszor művel, szóval próbálja kordában tartani a helyzetet ő is azzal, hogy nem ugrik minden hisztijére.

8 év után újra nyugodt és boldog így az életem.

Fontos, hogy a párod észrevegye, hogy az anyja az, aki nem kezeli normálisan, egészségesen a dolgokat. Mert ő az aki főként rendet tud tenni ilyen esetekben amennyire lehet. Nyilván az a cél, hogy minél békésebben lehessen ezt orvosolni, de sajnos nem mindig sikerül, mert az anyós sokszor hajthatatlan, kompromisszum-képtelen hárpia.

Hát, én mérsékeltebben ijesztgetnélek, mint itt a többség.

Beállt egy helyzet, a gyerek elköltözött a szüleitől. A több évtizedes beidegződéseket nem lehet egyik napról a másikra teljesen felrúgni, mindenkinek türelmesebbnek kellene lenni. Az oké, hogy az emberednek törekedni kell rá, hogy a neked megfelelő módon éljen, de arra nem kell törekedned, hogy mostantól ne is beszéljen az anyjával. Ha megmarad egy kapcsolat, azért neked nem kell féltékenykedni, mert egy jó anyós, aki belenyugszik a dolgokba, sokat segíthet a későbbiekben, ha mondjuk jönnek a gyerekek. Meg most se mindegy, hogy minden egyes nap főznöd kell, vagy időnként átjártok kosztolni, ami minden érintett számára jó dolog. Csak a mértéket kell megtartani, nem összeveszni mindenkivel.

Az anyukának se könnyebb most ez a dolog, mint neked, erre te is tekintettel lehetsz. Ha azt mondod, korábban jó volt a kapcsolatotok, akkor jó eséllyel a későbbiekben is lehet jó, ha már stabilizálódik egy mindenki számára megfelelő állapot.

Sok olyan bunkó ember van, aki minden rokonnal összeveszik, mert mindenkitől elvárja, hogy az ő heppjei szerint ugráljanak, az meg nem jut eszébe, hogy néha ő is engedhetne. Te ne legyél ilyen, mert ezzel magadat is szívatni fogod. Állj ki magadért abban, ami igazán fontos a számodra, de engedj egy kicsit abban, ami láthatóan az anyós számára fontos. És, úgy mellékesen, a gyerek véleményére is odafigyelhetsz...

Nálunk amúgy a rokonságban minden szülőnek kulcsa van a közel lakó gyereke házához. Nem azért, hogy állandóan odajárkáljon, hanem hogy tudjon segíteni a gyereknek, ha mondjuk, a leolvasót be kell engedni, vagy el kell vinni valamit. Mint ahogy a gyerekeknek is kulcsuk van a szülői házhoz, hogy ne kelljen a kapu előtt ácsorogniuk, meg ne kelljen a szülőnek kimászni a hóban-fagyban kaput nyitni.