Kitilthatom az anyóst a lakásomból?
Igyekszem rövid lenni, és a lényegnél maradni. A feleségem és én jópár éve egyedül élünk, huszonéves gyermekeink elköltöztek évekkel ezelőtt. az egyik gyermekünk, a lányunk két éve megházasodott, babát várt, és több, mint egy éve a szülés előtt hozzánk költöztek a férjével. A baba egy éve született. De már a terhesség alatt is a férj, azaz a vőm nagyon megváltozott, nagyon sok szinten és nagyon súlyosan, (ennek az részletei nem lényegesek a kérdésben), emiatt a házasságuk tönkrement, és decemberben elhatározták a válást, amit a lányom egy év megalázottság és gyötrelem után határozottan eldöntött. El is költözött a vőm pár hete, de heti háromszor jön a babához, hozza magával az anyóst, aki nem képes elfogadni a válás tényét, és személyesen, telefonon és írásban is folyamatosan, burkolt és direkt manipulációval presszonálja a lányomat a kibékülés irányába, ami már nagyobb szorongást okoz a lányunknak, mint a férjtől való elszakadás, a papírmunka megkezdése. De mi szeretettel fogadtuk, és bár ismetük, hogy milyen, vagy milyen lehet a valóságban, mindig itt volt, minden héten jött, (a teljes év során), és az is a koncepció része volt, hogy a válás és gyermekfelügyeleti jog kihirdetéséig ő is jöhet mindig a vőmmel. Tegnap azonban egy telefonbeszélgetésben megkértük őt, hogy ne presszionálja a lányunkat, hagyja őt békésen elválni, amin indulatos lett, és látszott az a személyiség, amit sejtettünk. És ebben a beszélgetésben egy, a témához és annak résztvevőihez semmilyen módon nem kapcsolódó, de a családunkat hosszú évekkel ezelőtt ért, azóta is az életünket érintő drámai eseményt olyan gonosz és sértő módon hozott fel értelmetlen bántás gyanánt, hogy letettük a telefont azzal, hogy ide többet ő nem jöhet. Gyakolatilag az ő gondolkodásmódjának egy olyan ténye mutatta meg magát, ami az egész viszonyt és innentől kezdve mindent meghatároz. Hirtelen egy másik ember volt a vonal végén, amit nem lehet visszacsinálni. Nem ezt mondta, nem egészen ilyen a téma, de nagyságrendben és lényegben olyan, mintha mondjuk egy adig békésnek tűnő valaki egy zsidó családott, akit emiatt tragédia ért egy vitában le”büdös zsidózott” volna.
Akkor mindannyian nagyon kiborultunk, a lányunk is, és elhatároztuk, hogy ide többé nem teszi be a lábát. Ez a lakás az enyém. Ugyanakkor itt a baba, és a vőm jönni fog, vele szeretnénk a gyerek élete érdekében és a békesség érdekében jó viszonyt ápolni. De vajon az anyóst kitilthatom a lakásból, és megakadályozhatom, hogy láthassa a gyereket (a lakásban) a válóper döntései előtt? Ott nyilván neki is biztosítanak valami láthatást. De most sem a lányom, sem mi nem vagyunk képesek vele egy légtérben lenni. Milyen lehetőségeink vannak?
Kitilthatod nyilván, hiszen a te lakásod, de azt gondolom, hosszútávon nem az a megoldás, hogy a másik nagymamának ellehetetlenítik a megoldást. Feltételezem, így is sz*rul eshet neki, hogy ő csak másodlagos nagyszülő lehet mellettetek.
Adjátok oda a babát heti 3-szor láthatásra, hadd vigye el apuka és akkor majd találkoznak nála a nagyszülővel. De le merem fogadni, annyira ki akarjátok sajátítani a gyereket, hogy nem fogjátok odaadni még a saját apjának sem...
#12 De nem tudja az anyósod hogy te mit beszélsz a lányoddal.
Felnőtt a lányod, hagyd rá. Tud dönteni egyedül is.
Az meg hogy anyós presszúráz titeket, nem is értem, egyik füleden be, a másikon ki, vagy be se... Aztán úgyis megunja ha látja hogy hatástalan.
Azért így, vagy úgy, de törekedni kell a béke megtartására. Anyóst kitilthatod, az apukát nem.
Mondjuk, a lányod is összeszedhetné magát egy kicsit és felnőhetne.
A szülőkhöz vállal gyereket, ők menedzselik a válását, még az anyóssal való konfliktusát sem tudja egyedül megoldani, apu meg anyu kell hozzá...
Ez nem felnőtt, szülői viselkedés és a jelek szerint nektek ez így tökéletes is, jól uralni a lányotok felnőtt életét.
15# az a baj, hogy egymás nyakán laktok unokástul, nagyszülőstül kisbabástul.
Ez aztán a perspektíva. Mindent elintéztek a lányod helyett, ki kivel milyen viszonyban lehet, ki kinek mit mondhat. Szakadjatok már le a lányodról így is épp eléggé életképtelen lehet szegény.
Szerintem pont olyan modoros illemember lehettek/lehetsz az életben is, mint ahogy itt fogalmazol. Vagy bölcsész vagy. Nem tudhatom, de szörnyű ez a stílus.
Tehát feltételezem, hogy a való életben is puhánykodtok. Én úgy vágnám ki az egész bandát, vőstől, nászasszonyostól nemhogy a házamból, de az életemből is, hogy a lábuk nem érné a földet.
A telefonban meg az általad olyan nagyon sérelmezett és titkolt beszólásig sem jutott volna el, mert leordítottam volna a sunyi fejét a francba.
Nem kell ilyen szépléleknek lenni!
Ha valaki genyóskodik velem vagy a családommal, azt keményen helyre kell rakni, hogy tudja hol a helye.
Apuci láthatását meg majd a bíróság eldönti. Én addig azt a nyomorultat sem engedném a házamba, nemhogy a szipirtyó anyját.
Szedjétek már össze magatokat! (nem fogjátok...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!