Véletlenül meghallottam, ahogy az apósom "kibeszél" és kövérnek nevez az anyósomnak. (Nem tudják, hogy tudom.) Szerintetek lesz még olyan valaha, mint régen?

Eddig odáig voltam és vissza, hogy milyen szuper a kapcsolatom a férjem szüleivel, és úgy éreztem, hogy ez a szeretet kölcsönös. Most átejtve érzem magam, és felmerült bennem a kérdés, hogy akkor vajon még mi minden másban elégedetlen velem, de szemtől szemben sose mondaná el.

Főzött nekem az egyik kedvenc ételemből és csomagolt elvitelre, az ilyen apóst imádni kéne (és imádtam is addig a napig) de nem is esik jól megenni, mert nem is tudok közben másra gondolni csak erre.

(Karácsonykor persze szépen kikerekedett a pocakom, de mindig könnyen leadom januárban, és ezzel együtt is épp a BMI szerinti normál testsúly felső határán álltam.)

Szerintetek lesz még olyan valaha, mint régen? Hogy önfeledten töltöm majd náluk a hétvégét, mint eddig, és nem jutnak a fentiek eszembe? És nem gondolok majd arra, hogy akkor még mi minden másban elégedetlen, és hogy innentől oda kell figyelnem minden mozdulatomra?

Hogyan űzzem el ezeket a gondolatokat?