Apósom és anyósom is folyamatosan zaklat és úgy érzem lenéznek, amiért nem tudok elhelyezkedni, hogy kezeljem ezt?

Turizmus vendéglátás szakon végeztem az idén, a szakmai gyakorlatomat ősszel csináltam, és egy utazási irodában szerettem volna dolgozni. Aztán jött a vírus és sehova nem kellek, főleg pályakezdőként nem. Pedig nagyon sok helyre beadtam az önéletrajzom, motivációs levelem, és a gyakorlatról kapott referenciámat, még olyan helyekre is, ahova nem keresnek embert. Meg mostmár nem csak szakmabeli helyekre jelentkezem, hanem bárhova, amihez nem kell külön szakképesítés. A férjem mérnök és már az elején is eléggé lenéztek, mert nem valami fontos dolgot tanulok, de mondtuk nekik hogy a turizmus is van olyan felfutott és népszerű hogy majdnem annyit keressek mint a férjem. Volt ez akkor. Most persze ezt vágják a szemembe, még hogy most ő tart el, meg hogy legalább munkanélküli segélyre jelentkezzek, hogy legalább minimálisan fedezni tudjam a fogyasztásom. Ha beszélnek telefonon akkor is mindig megkérdezik hogy találtam e már munkát, vagy még mindig ingyenélő vagyok a nyakán? Ha meg találkozunk, akkor engem piszkálnak hogy miért nem olyan szakmát választottam amivel el is tudok helyezkedni, elpocsékoltam az életemet. Talán ha én is mérnök lennék nem lenne gond.

Egyébként teljesen külön élünk a szülőktől, saját házunk van (és jó nagy hitelünk), és bár a szüleivel szemben nem szól egy szót sem, néha próbálkozik olyasmivel hogy én igazán nem tehetek a vírusról, anélkül a turizmusban is lenne állásom, de ezt senki nem láthatta előre, stb. De ilyenkor meg ő van leszidva hogy akkor minek vett el, és ezt nem szívesen hallgatja. Nekem viszont mondja utána, hogy ő így is szeret, nem zavarja hogy nem dolgozom, persze jó lenne ha lenne munkám, hogy esetleg félre is tudjunk tenni egy kicsit, de azért ne vállaljak el bármit, igenis válogasson meg hogy hova megyek, hol dolgozom, stb, meg egyébként is közös kassza van, nem vagyok eltiltva a pénzétől, sőt kb én kezelem az egészet. Szóval vele minden rendben de a szüleitől akkor is megalázónak érzem a hozzáállásukat.