Mit mondanátok az anyósnak?
Adott egy anyós aki nem képes elengedni a lányát, hiába felnőtt nő. Állandóan a nyakunkon lóg, naponta telefonál, ha a fél életünket nála töltenénk se lenne elég.
Páromat napi szinten érzelmi zsarolja hogy "nem is foglalkozol anyáddal/olyan keveset hívsz" pedig rengeteget beszélnek. Emiatt páromnak lelkiismeretfurdalása van kimondatlanul.
Mit mondanátok ha el akarnátok érni hogy anyós megértse, már felnőtt a lánya, férje van, saját élete van?
Nagyon ismerős, csak nálunk “anyuci pici fia” szindróma van. Párom egyébként nem veszi magára ezeket a dolgokat, épp ezért is anyósom nekem mondja, velem szurkálódik minden egyes alkalommal. Hiába mondom el neki, hogy nem én vagyok a gyereke, ne velem csinálja, ne nekem mondja.. de csak azért is. Kiborít! Épp ezért ha lehet, én tényleg csak akkor vagyok vele, ha nagyon muszáj. Nem vagyok kiváncsi a beszólásaira...
mondanám, hogy az idő segít, de nálunk évek óta nem változik a helyzet.
Gondolom jó sok anyós értékelte közben a válaszokat, hogy ennyire le lett húzva mindenki...
nem értem, miért nem lehet az “élni és élni hagyni” elvet követni az anyósoknak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!