Mit tegyek hogy ne a saját gyerekét lássa az enyémben?

Hány éve halt meg a gyerekük és mennyi idősen?

A Ti babátok mennyi idős?

Kicsivel több, mint 1 éve halt meg, az még viszonylag friss, de jó úton járnak a gyász feldolgozásában.

Első szakasz ugye a sokkos állapot, a tagadás, tehát az elutasítás fázisa.

Második az érzelmek feltörése, a harag, a düh, a vétkes keresése vagy erős bűntudat.

A harmadik a keresés stádiuma, amikor mindenben az elhunytat keresik, annak szokásait. Itt tartanak most anyósodék.

A negyedik lesz a veszteség elfogadása, ekkor már nem az elhunytra való emlékezés tölti ki minden gondolatukat.

Ezek teljesen normális gyászreakciók, adjatok nekik egy kis időt. Ez csak egy kapaszkodó most nekik, hidd el tisztában vannak ők vele, hogy az elvesztett gyermek pótolhatatlan és hogy senki nem kerülhet a helyére.

Menjetek ki közösen a temetőbe, hogy tudatosuljon, hogy itt van Zolika, és aki a karomban van, az Andriska.

Az "örökölt sors" alapvetően annak való, aki a (nagy/)szülei ilyen - vagy másmilyen - veszteségét tudatosan vagy tudattalanul viseli, és nem érti a saját bajának gyökerét. Nekik kimondottan a gyásszal kapcsolatos könyv kellene (Polcz Alaine volt ennek hazai anyaúristene). De ez a könyv arra alkalmas lehet, hogy ráébressze őket a tetteik veszélyére.

Pszichológus! Mielőbb.

Talán annyi, hogy nem kell hagyni. Nem tudom eddig miért tűrted..

Ne legyen veszekedés? Már miért ne? Legyél határozott. Inkább vesszetek össze, majd belátják hogy ő a te gyereked, és visszább vesznek. Rájönnek majd hogy jó lenne látni az unokát, és akkor alkalmazkodnak majd.