Mit tegyek hogy ne a saját gyerekét lássa az enyémben?

Írtam ilyet?

Belépsz a házba és közlöd, hogy Katineni, a Gabika marad nálam. Még tetszik erteni, vagy menjunk haza? Ennyi.

Kérdező:

Mekkora gyerek halt meg? ... Á, tkp. mindegy. Eléggé kicsi lehetett.

Nem hiszem, hogy hisztizel, mert akkor nem írnád, hogy rámosolyogsz a gyerekre, amikor elragadják.

A teendők:

1. A férjeddel közösen(!) eldöntitek, milyen viselkedést vártok el a nagyszülőktől.

2. Ezt a férjed(!) mondja el nekik, hogy "Úgy láttam Kérdezőn, ... és emiatt úgy éreztem, hogy ..., és megkérdeztem. Erre ő vonakodva azt mondta, ... . És én(!, nem mi) azt szeretném(!), hogy ..." Így világos, hogy nem te sugalltad, (még akkor is ha valóban, de ilyen kegyes hazugság megengedett), nem fognak - annyira - haragudni rád.

3. Az elvárást betartatjátok. Ha ellenszegülnek, akkor megerősítitek az elvárást, és - vérmérséklettől függően az 1, 2, de legkésőbb a 3. alkalom után (akár az első nap a harmadik) - hazamentek vidékről. Aznap.

4. Ekkor a férjed(!), viszamegy egyedül, leül beszélni a szüleivel, és elhajtja őket. No nem a pitßába, hanem pszichoterápiára. Megfontolandó a gyereket távol tartani tőlük (nem viszitek), amig be nem fejezik a gyászt. Ez a gyerek érdeke, és ebben nem számít egy yottányit sem, hogy a nagyszülők mit szeretnének, és hogyan érzik magukat.

Ajánlom a figyelmedbe Orvos-Tóth Noémi "Örökölt sors" című könyvét, ami külön fejezetet szentel az "ujjászületett" gyerekeknek és az el nem gyászolt halott gyerek következményeinek. Vincent van Gogh-ot és Salvador Dalit is kivitték kicsi korukban a szülők a temetőbe, ahol az egyik sírkövön ott állt a nevük. Ez sosem vezet jóra.

Anyám nem gyászolta el az első - egy évvel fiatalabb - öcsémet, aminek lettek következményei. A mi helyzetünk nem volt ennyire gáz, mint a tietek, de nem makulátlan.

Ezt sajnos nem lehet finoman elintézni. Mindaddig, amíg hagyjátok, hogy a gyereketek pótlék legyen, addig nem lesznek képesek feldolgozni a gyászt és normálisan tovább lépni. A helyzet megkövesedik és a legnagyobb vesztes pont a ti gyereketek lesz, mert nem kell kimondani, de bizony érzékelni fogja a nagyszülők elvárásait, meg hogy valamiképpen ti is támogatjátok ezt (hiszen nem tesztek és szóltok ellene). Lelkileg mindenki megnyomorodik, ha ez így megy tovább. Nekik pszichológus kell, a gyereketeknek meg határozott szülő és nyugodt gyermekkor.

Ha nem tudod egyedül kivitelezni, neked kell pszichológustól tanácsot kérni, hogy mit tegyél a lehető legkisebb kár okozásával.

nehéz helyzetben vagy, meg nyilván nem lehet ezt a helyzetet úgy megoldani, mint egy hétköznapi szitut. ezek az emberek elvesztették a gyereküket, ennél nagyobb fájdalma egy szülőnek nem lehet, teljesen érthető, hogy a kérdező nem akar még összeveszni is velük.

nincs gyerekem, de tényleg azt tudom tanácsolni, hogy próbáld úgy fogni a gyereket, hogy ne tudják elvenni tőled, vagy ha elakarják csak mond azt kedvesen, hogy most ne, mert pl. egész úton sírt és most nyugodt és te ennek örülsz vagy valamit találj ki.

és szerintem sem a gyereküket látják benne, az hogy megjegyzik, hogy hasonlít rá nem jelenti biztosan azt, lehet tényleg csak nagyon hasonlít és feltörnek az emlékek.

én hagynám, hogy kicsit foglalkozzanak vele és max havonta 2x1 napot töltenék ott. a 8 éves fiuk is bőven gyerek még, gondolom a hónap hátralévő részében rá koncentrálnak minden erejükkel, de biztos jó néha a baba is.

ha tényleg nagyon elviselhetetlen ez a szituáció (mert nekem nem igazán jön át a leírtak alapján, hogy ez hatalmas probléma lenne, gondolom nem minden hétvégét töltök ott és szerintem teljesen érhető, hogy ilyenkor minden pillanatát ki akarják élvezni a nagyszülők az unokával töltött időnek), akkor üljetek le 4-en és beszéljétek meg, vagy max a nagyapának mondjátok, ők talán kevésbé érzelmesek és jobban megértik.

szerintem neked is kell kicsit engedni, ha én havonta 1-2x látnám az unokámat én is szeretném annyit fogni, amennyit tudom.

nyilván azt nem normális, ha engedély nélkül veszik ki a kezedből, de szerintem ezeket szépen meg lehet értetni velük