Hogy állítsam le anyós segítségét?

Hívd meg őket magatokhoz,így te fogsz főzni, amit szeretsz, és nem kell hoznotok kaját sem. Lehetne így felváltva is a heti látogatás.

Ha ez nem opció akkor mond meg,hogy ennyi étel nem fogy el és félsz,hogy tönkre megy,sajnálnád kiönteni ezért adjon kevesebbet.

Hazamentek, elviszed, aztan az utcan odaajandekozod masnap egy hajlektalannak vagy olyan szomszednak aki raszorul / szivesen fogadja , stb.

Az h leallitsd eselytelen addig, mig a ferjed tokei anyukanal vannak.

Nálunk anyós teljesen máshogy főz. Ő zsírosan, a hagyományos magyar ételeket, én már viszont figyelek az egészségére ezért a legtöbb ilyen ételt kerülöm. A fagyasztóba biztos enm pakolnám be. Oda megy a sok nyári gyümölcs amit nem bírtam megtenni és alapanyagok a főzéshez.

Azt hiszem udvariasan de egyben határozottan elmondhatnád neki, higy neked a főzés nem teher, sőt inkább kikapcsolódás. Nagyon kedves hogy főznek, de nekem hiányzik a főzés.

Szerintem így akarnak hasznosak lenni.

Nálunk is volt ilyen probléma. Nincs más út, mint eléjük állni, és megmondani nekik, hogy

1. Jobban szeretsz frisset enni

2. Szeretnéd többnyire a saját főztödet enni (mindenki a sajátját szereti a legjobban, tuti, hogy anyósod sem akarná folyton a tiédet enni, mert ő máshogy csinálja, máshogy szokta meg; ha van esze, nem sértődik meg ezen)

3. Az, hogy magad gondoskodsz a saját és a családod élelmezéséről, az önálló felnőtt élet alapvető része, ezért kéred, hogy ne vegyék ki a kezedből, mert inkompetesnek/gyerekként kezeltnek érzed magad tőle. Köszönöd, kedves tőlük a szándék, de akkor is jobb szeretnéd magad csinálni.

Mondd hozzá azt is, hogy ráadásul te szeretsz is főzni. Én utálok (a főztöm ettől függetlenül jó), de mégis ezerszer inkább főzök, minthogy önálló felnőtt létemre abból éljek, hogy "ellátnak". Köszönöm, nem vagyok gyerek, és nem véletlenül költöztem el a szüleimtől, már nem akarok egy anyuka gondoskodásában élni.

Kedvesaranyos hangnemben, a szándékot többször megköszönve, mégis határozottan mondtam meg anyósoméknak. Azért nem volt olyan könnyű menet, nem részletezem, de még hetekig mentek a próbálkozások, főleg a fiukon keresztül (ő azonban velem volt egy véleményen, bár sokkal kevésbé határozottan adta elő). Aztán nagy nehezen elfogadták.

Más területen is gondod lehet az ajándék "visszautasításával".

Nálunk teljesen elfogadott azt mondani: ezt elfogadom, köszönöm, ezt nem, mert nincs rá szükségem / van otthon és rám romlik / nem tartom jogosnak, nem jár nekem (pl. több pénzt akarnak adni egy munkáért, termékért, mint el tudod fogadni), stb.

Majd ha a másik erősködik, tukmálja, úgyis látni fogod, hogy sokat jelent neki, hogy odaadhassa.

Ha nem hánytorgatja fel, szívesen adja akkor örülj neki. :)

Egyébként szerintem kedvesen mond neki, hogy nem kell ám annyit pakolnia, mert nem fogy el. Esetleg vigyél neki amikor mentek te is kaját... 😁

Ilyen esetben én megmondtam, hogy köszönjük, tényleg nagyon figyelmes, de ránk rohad, azért meg kár. Van időm főzni és 2 nap múlva már nem eszik meg ötödször ugyanazt a kaját (ebédre, vacsorára is jutott 3 főre 2 napig). Én naponta főzök kis adagot, frissen az egész elfogy, változatos és a gyereknek is vinni kell az oviba. Akkor kaptam azt, hogy az oviba főznek neki, 3 napig viheti a főtt húst körettel. Ha minden gyerek naponta mást kap, az enyém meg harmadnap is a kiszáradt rizst rágcsálja a megunt hússal, az nem jó. Kidobni illetlenség, ezért volt, hogy a beszélgetés után el sem vittem, amit küldeni akartak. Akkor kérdezték, hogy dehát mit csináljanak ennyi kajával? Hát ugyanazt, amit nekünk szánt, egyék még 3 napig. A válasz: De ő másnapra az akármit tervezi megfőzni... Mondtam, hogy én is tervezek, a hűtőben vár az alapanyag, köszönjük a vendéglátást, viszlát. Ennyi.

Ne állj szemlesütve, aztán kerülgesd a dobozokat, hanem tényszerűen mondd el. Először persze a férjeddel tisztázd, hogy neked kellemetlen ez a téma, de így maradni sem akarsz. Jó esetben segíteni fog.