Adjak egy újabb esélyt anyósnak egy ilyen helyzetben, vagy sem?

A férjemmel 3 éve született meg az első gyerekünk, akit mi nagyon vártunk a férjem családja átlagosan fogadott, anyósom egyáltalán nem örült, sokáig tartott míg feldolgozta. Már terhesség alatt is végig osztogatott kéretlen tanácsokat, meg hogy neki igy volt vmi, akkor az nekem is úgy kell hogy legyen. Egymáshoz közel élünk, így sajnos ez gyakorta megtörtént, nem tudtam hónapokig ignorálni. Eleinte ezt normálisan tudtam kezelni, de mikor megszültem konkrétan jött még aznap hogy mit hogy kell. Kioktatott, parancsolt volna de a férjem helyretette. Utána napokig duzzogott, színészkedett, sírt mintha azt akarná, hogy a férjem vele foglalkozzon, az ő sérelme a fontos. Az évek során folyamatosan ment az okoskodás, após anyós részéről mit hogy kellene (ők egy elég régimódi, távolság tartó nevelési elvet képviselnek, amibe szeretgetni, foglalkozni a gyerekkel nem kell). A férjemmel látjuk is hogy a mi gyerekünkkel másabbak, mivel mi mindketten egyetértünk a nevelést illetően, és fáj nekik hogy a férjem nem az ő elveiket támogatja, hanem amit én javaslok.

Most újra várandós vagyok, 2 hónap van a szülésig és anyósom "szeretne" segíteni.

Minden rossz ellenére próbálunk normális lenni a másikkal, nyíltan vitázni nem szoktunk, de nem is sokat beszélgettünk az elmúlt években, csak formálisan olyan dolgokat ami nem szül vitát. Ha meg okoskodik, terelem a szót, vagy nemet mondok, vagy elmondom hogy oké de mi nem így szoktuk. Szerintük mi de inkább én másként nevelem a gyereket, mint ők ezt nem szeretik, hangoztatják is, meg utalások vannak, hasonlítani imádnak másikhoz.

Viszont úgy érzem adnom kellene neki egy esélyt, hátha most nem lesz olyan mint az első gyereknél. Mit gondoltok erről? Ki van/volt hasonló helyzetben?

Édesanyám jön majd segíteni, de nem hetekig és nem egész nap csak pár órát, de ő rá anyós nagyon féltékeny, hisz szerinte őt kellene megkérnem.

Tanácstalan vagyok. Viszont picit tartok is tőle, hogy az lesz, mint korábban.

Mit tegyek?