Megfontolandó a szakítás a párom szülei miatt?

Ügyes, ha március elején orgonát szedett.

És mi a baj azzal, hogy a mama kéri a pénzt, amit befizetett???

Engem kb az összes eddig anyósom utált, én sosem miatta szakítottam hanem a lánya miatt.

Nem az anyós a partner, nem miatta kell szakítani.

Személy szerint én inkább egy versenyek fogom fel, hogy tényleg elszerettem tőle a kis gyerekét :)

Ha elég fontos neked ez a gyerek, akkor egy próbát megér átbeszélni még egyszer a dolgokat. Hátha. Bár őszintén szólva nem sok reményt fűznék ahhoz, hogy változik a párod és a helyzet. Általában nem nagyon szokott változni senki sem, max formálódni.

Még nagyon fiatal vagy, előtted az élet. Kár a szép fiatal éveket ilyenre pazarolni. Biztosra veszem, hogy még könnyen találsz párt, ettől különbet is! De hát te tudod, te érzed.

Hm, valójában a barátoddal nagyobb gondod van, mint a szüleivel.

Az egyik baj az, hogy lustán hagyja, hogy az anyja intézkedjen helyette, mint egy gyerek helyett, és még csak nem is zavarja. Egy felnőttnek igénye van arra, hogy maga fizesse be a biztosítását meg a tb-jét, intézze a "felnőttes dolgait", kötelességeit. Nem pedig anyuci elintézi, én meg majd odaadom a pénzt. Nekem ez a fajta viselkedés, hozzáállás irritáló és baljós, azt jelenti, hogy valószínűleg egy örök anyucikicsifiával állok szemben.

A másik probléma hasonló: hogy a rokonának dolgozik feketén. 21 évesen. Tippelhetek? Mikor eljött az ideje, hogy dolgozni kezdjen, a család azzal "segített" (azaz oldotta meg helyette), hogy benyomták a rokonhoz, ő meg mint egy mulya gyerek, szófogadóan beült oda, és inkább elvan ott bejelentetlenül, csak ne kelljen önállóan munkát keresni. A következtetés ugyanaz, mint az első pontnál.

A harmadik a kettős mérce: hogy ő vehet drága ajándékot az anyjának, de te a tiédnek nem. Ez így simán wtf. (és szerintem a leggázabb a háromból)

A nőnapi eset szerintem önmagában nem lett volna vészes, mert téged alapból nagyon boldoggá tett a saját szedésű magnóliacsokor, az anyja meg azért kapott puccos virágot, mert ő kikötötte, hogy csak attól lesz boldog. És ebben csak ennyi a lényeg, hogy örüljetek annak, amit kaptok. Másnak örültök, így felesleges összemérni, mit kaptatok. Akkor lett volna gáz, ha te is előre jelzed, hogy drága virágot szeretnél, ő pedig csak az anyjának veszi meg, neked viszont nem. Vagy ha csak az anyjának drágát vesz akkor is, ha ő is megelégedne egy szál szegfűvel. "Anyósodnak" ez a követelőzése önmagában gáz, de ez csak virág, gesztus, ha belefér nektek anyagilag, és nem kell miatta semmit nélkülöznötök, akkor szerintem nem baj, hogy megkapja a túlárazott kóróját, legyen meg az öröme. Persze akkor alap, hogy a te anyád is kaphat drága csokrot.

A szívességekről: az természetes, ha az ember segít ebben-abban a szüleinek, de a szülőnek nem szabad átesni a ló túloldalára, és a gyerekét ugráltatni rendszeresen, olyan dolgokért, amit egyedül vagy szakemberrel szokás elintézni. Nem azért nevelte, hogy a mindig rendelkezésre álló sofőrje, kertésze, ezermestere, személyi asszisztense legyen. Van neki is saját élete, saját dolga, illik tiszteletben tartani. A leírásodból nem egyértelmű, hogy nálatok mennyire harapódzott el ez a dolog, egy szekrényt én is elhoznék anyámnak, de azt 10 évente egyszer, ha vesz.

Az apja fullkretén, de ha a párod kezeli ezt, és nem enged a hülyeségeinek, akkor túl lehet lépni rajta. Mondjuk már el kellett volna jutnia odáig, hogy a telefont nem veszi fel minden nap.

Szóval nem hibátlanok a barátod szülei, de nem velük éltek együtt, nem nekik kell megfelelniük számodra, hanem a barátodnak. A távolról kavaró, fúró szülők egy jól működő, összetartó kapcsolatban csak bosszantó háttérzajt jelentenek. Ha a barátod nem jól kezeli a szülei túlkapásait, akkor neked inkább ővele van problémád.

21 évesen sokaknál még bőven tart a leválás, simán lehet a barátod is fejlődőképes ezügyben. Bár van akin már ilyenkor is meglátszik, hogy sosem lesz egészséges kapcsolata a szüleivel. Próbáld bemérni, hogy mi a helyzet nálatok, és azt, hogy miben, mennyire vársz a barátodtól felnőttebb viselkedést, és meddig tudsz várni, hogy ez kialakuljon. Addig pedig sok őszinte kommunikációval, a felmerülő problémák, helyzetek átbeszélésével, az érzéseitek megosztásával (letámadást, veszekedést kerülve) tudtok egymásnak segíteni.