Hogyan béküljek meg lelkiekben ezzel?

Párommal négy éve együtt vagyunk,kezdetektől együttélünk bár ebből 3-at az édesanyjával,egy évet kettesben amit nagyon élveztünk de akadt egy váratlan szitu és visszakeveredtünk ide. Úgy volt tovább megyünk,de bele ragadtunk a helyzetbe. Havonta kétszer szexelünk már csak,teljesen eltűnni látszik az intimitás mert az anyja folyton ránk mászik. Minden kis aprósággal bekopog és bejön a szobába,minden csacskaságról beszélgetni akar hogy milyen az időjárás stb. Mert unatkozik,40es egyedülálló nőként. Amúgy semmi anyós-menny harc nincs mert tényleg úgy kezel mintha a lánya lennék csak nekem ez kicsit sok hogy ennyire mindent hármasban akar csinálni miközben tudja jól mi egy párként szeretünk élni. Aztán most akadt egy külföldi lehetőség,ahova szállással tudnánk munkába menni,sok hitele van amit ki kéne fizetni ezért rögtön bele vonta magát hogy ő is akar velünk jönni. Intézzük a dolgokat,de már olyanokért nyavalyog hogy legyünk hárman egy szobában,egy műszakban mert nem akar idegenekkel lenni stb. cserébe beszáll az anyagiakba ami most nagy segítség lenne nekünk is a kiutazáskor.

Párommal az a célunk hogy három hónap múlva elmegyünk majd albérletbe odakinn mert megállapítottuk hogy jobb kettesben az élet. Neki ezt direkt nem is árultuk el de már pedzegeti hogy akár fizethetnénk hármasban egy albit én pedig az ilyen beszólásokat elengedem majd a páromnak panaszkodom hogy nem akarom ezt és még véletlen se essen abba a hibába hogy akár egyszer is meggondolja vagy igent mond ezekután a hármásra. Mindig megnyugtat hogy ő is csak velem akar élni kettesben és építeni a jövőnk. Viszont lelkileg nagyon nehezen tudom felkészíteni magam erre a pár hónapra amit együtt töltünk majd mert úgy érzem az eddigieknél is kevesebb intimitás fog maradni nekünk és sokszor van hogy a sok csacsogás már annyira bosszant hogy figyelni is nehezemre esik az anyósra. Mert olyanokról beszél amire nem lehet mit mondani,ami nem érdekel és agy zsibbasztó is illetve mivel én tudok más nyelveken is,stresszelek mert nem akarok mindenki nyűgjén én segíteni. Mindenki boldoguljon egyedül ahogy tud.

Hogyan tudatosítsam magamban hogy ez átmeneti,és hogy ne aggódjak annyira ezen hogy a nyakunkon marad az anyja vagy?

21/L