Hogy mondhatott ilyet anyósom? Miért gondolja úgy hogy ő mindenki és minden felett ítélkezhet?

nem azt mondtam, hogy köpjünk le minden down-kórost (és megsúgom én sem egészségesen születtem), hanem mert tudom milyen betegnek lenni, az egészséges emberekkel ellentétben át tudom érezni, milyen egy betegséggel leélni egy életet és egy bizonyos szint felett( pl. nincs végtagja és fogyatékos is vagy olyan betegsége van ami állandó fizikai fájdalommal jár).

Igenis az anyai szívem azt súgná ,csak mert mindenki azt mondja "fúúúj amiért elvetetetnéd, milyen gonosz vagy igenis tartsd meg és bizonyítsd be, hogy te vagy az atomanti szuper mami", akkor sem tenném ki a gyermekemet ekkora, hosszan tartó fájdalomnak.

Inkább leszek földhöz ragadt, minthogy merő felsőbbrendűségű érzéstől hajtva kínlódni hagyjam a gyermekem, ha pl. teszem azt napi 30 rohama van,de kit izgat én mindent megadok a gyerekemnek és ettől szuper anya vagyok, kit érdekel ha neki egy nap többször is elviselhetetlen a fájdalma. -.-"

én meg ezt a felfogást nem értem...

Azért tényleg nem volt egy olyan rossz dolog a Taigetosz.

Nyilván az nagyon szomorú, ha egy gyerek elmúlik, de a gyógyíthatatlan betegség, fogyatékosság az a betegnek is rossz, meg a környezetének is.

csakhogy a nehézségeket nem én vállalnám fel, pont hogy a gyerek vállalná fel a fájdalmat/szenvedést amit az aktuális betegsége okoz.

Könnyű azt mondani, hogy én vállalom a nehézséget, de pont hogy a betegséget elszenvedő alany szenvedne, én csak elképzelni tudnám a fájdalmát,de elszenvedni nem nekem kéne.

Innentől kezdve mivel a gyerekre hárítanám a fájdalmat, pont, hogy az én döntésem lenne az önző, ha életben tartanám mert "csakazértis" jó szülő leszek...

Nem bizonyítási vágyból akarnám a gyereket világra hozni, hanem azért mert boldog életet akarok neki adni, ami állandó fájdalommal, teszem azt géphez kötve értelem szerűen nem megy -.-"

"Könnyű azt mondani, hogy én vállalom a nehézséget"

Tényleg olyan könnyű? :)

mondani mindig könnyű, mert nem te leszel beteg és nem neked lesz fájdalmad, szóval igen. mondani könnyű...

igenis ha nem "simán" vak, néma, süket,ne adj Isten végtaghiányos, hanem súlyos fájdalmakkal járó betegsége lesz és ágyhoz is van kötve(tehát semmilyen értelemben NEM tudja élvezni az életet)akkor igenis inkább elvetetem mielőtt tudata lenne és érezni/értelmezni tudná a fájdalmat.

Ha anyám hallgat az orvosra (aki még mindig nem mindenható) kinyírják a teljesen egészséges húgomat. Ami baromi igazságtalan lett volna. Nem kérdőjelezed meg az orvosok felelősségét is ebben a témában?

Ez így van, mindenkinek joga van a véleményéhez, mégis te álltál bele az én véleményembe, mert zavart, hogy valaki így gondolkodik. :)

Részemről a vitát befejeztem, ha felnősz és lesz gyereked biztosan sokat fog még formálódni a véleményed.