Mit kezdjek egy begyöpösödött nagymamával és annak a lányával?

Ugyanis szentül meg vannak győződve afelől, hogy rasszista lennék és hangoztatják is. Barátom nagyapja vagy dédapja volt roma, barátomon már nem is igazán vehető észre, hetekig nem is voltam benne biztos, hogy az. Az olyan romákat valóban nem szeretem akik bűnöznek, veréssel oldanak meg mindent, verik a mellüket arra amit "elértek", de ettől nem gondolom magam rasszistának, hiszen az ilyen magatartású "magyart" se szeretem. Hosszú idő után voltam náluk tegnap este. Már lecsengett, de nem hallották a "véleményemet" megkérdeztek erről a gyöngyöspatai ügyről meg arról is ahol egy ember azért halt meg, mert nem mertek bemenni a mentők a faluba rendőri kíséret nélkül. Mondtam nekik, hogy nem vagyok tisztában a részletekkel, a politika nem érdekel, hagyjuk is inkább. Erre megkaptam a mamájától "látod Pistikém, mondtam én a Juli rasszista!". Megkérdeztem mégis ezt miből szűrte le, azt válaszolta rá, hogy nem merem előttük elmondani az őszinte véleményemet, meg kerülöm őket, undorral szólok hozzájuk. Kerülni azért kerülöm őket, mert nem a közelemben laknak, vannak egyéb elfoglaltságaim ami miatt nem tudnék minden héten náluk lenni, undorral meg nem szólok hozzájuk, csak már nem először szóltak már meg és nem tudom elrejteni az érzéseimet (ha unok valamit, nem tetszik valami az simán leolvasható az arcomról).

Barátom azt mondta ne törődjek vele, tudja hogy nem vagyok rasszista, mégis zavar, mert otthon ő is azt kapja a fejéhez minek jött össze egy ilyennel, mint én. Ha megyek hozzájuk az a baj, ha nem akkor meg az.🤷‍♀️ Nem tudom mit tudnék már kezdeni velük, barátom is hiába beszél velük, nem fogadnak el akkor sem.