Generációs különbségek miatt kevés közös téma+más világlátásunk van, milyen "normát" kövessek? Hogy szűrjem ki amiből elegem van?

"Szerintem a korkülönbség miatt a barátom szüleivel jópár dolgot másképp látunk."

Korkülönbség nélkül is ez könnyen előfordulhat, mivel mindenki máshogy látja a dolgokat. :)

"behódolt" a párja anyjának."

"Hogy maradjak cuki kedves"

Tehát te is be akarsz "hódolni" :)

Próbálj a közös témáknál maradni, a tanácsokat meg köszönd meg, aztán felejtsd el.

Ha nagyon lefárasztóak a szülők, akkor ritkíthatod is a látogatást, elvégre nem a te szüleid, hanem a párodé.

Anyósodról csak általánosságokat írtál, ennyi alapján nehéz véleményt mondani.

De egy olyan meny, aki látatlanba -hacsak nem tartottál gyertyát- még a szexuális életüket is kritizálja...

Már ne is haragudj...!

Sajnos ismerős ez a helyzet nálunk is.

Mi elég közel élünk egymáshoz, így eleinte óhatatlanul is de mindenbe beleszóltak. Kb. azon a szinten mint amit te is meséltél. Hogy az én kisfiam ezt így még úgy szereti, ezt így főzd neki mert ő ezt így eszi, meg hasonlók.

Aztán történt egy elég szemét dolog a részükről és az egy bő másfél évre nagy ön elvágta a kapcsolatot. Anyósom közölte, hogy ő még nem akar nagymama lenni, inkább... Nem mondta ki de kb az volt a célja hogy elvetessem a pici babákat. 8 éve voltunk kapcsolatban a férjemmel, 29-30evesek.

Utána én nem tudtam ezen magam túl tenni. Azóta felületes a viszony. Rontott a helyzeten, hogy a fiam meg születése után elarasztott kéretlen elavult és ostoba tanácsokkal. Pl, ne féltsem a gyereket hagyjam az ágyban egész délelőtt, meg hogy a szoptatásban nincs olyan, hogy növekedési ugrás, ne szoptassak egész nap, ne vegyem fel a kicsit mert felszokik.

Aztán kb 3 év kellett hogy megtanuljak én az elveimbol nem engedek.

Ami a nagyobb családot érinti, mindenben alkalmazkodtam. Náluk mi a szokás, vendégségek, mit sütnek, főznek, ki milyen. De úgy gondoltam a gyerek nevelésbe ne szóljanak bele az rám és a férjemre tartozik.

A férjem egyetért velem, sokszor őt is bosszantja amiket mondanak, de mára megszoktuk.

Nem egyszerű sajnos, látom nálunk is én mivel más vagyok igazán nem kedvelnek. Tudják hogy nincs olyan amibe bele tudnának kötni a ház rendben, mindig főzök sütök, a gyerekünk tisztelettudo, okos, vidám, a férjemmel jó a kapcsolatunk. Nem szórom a pénzt, az az egy bajuk hogy én nem fogadom meg amit mondanak. Mert azok kb 50eve se állták meg a helyüket. De hát ez van el kell engedni a füled mellett és nem kell megfelelő senkinek csak magadnak és a férjednek.

A "de hát nincs igazam"-ra szeretnék válaszolni.

Anyósodék korosztálya vagyok,de! : az igazság nem fekete vagy fehér. Két ember döntései, véleménye tükrözik az egész addigi életét. Mindenkinek megvan a maga igaza, ami a saját szempontjai, értékrendje, élethelyzete alapján logikus. De a másiknak meg lehet pont a fordítottja logikus, és ez így van jól.

Gond csak akkor van, ha rá akarom erőltetni a másikra az enyémet. Ezt kell kerülni, amúgy meg mindent meg lehet beszélni, és meg is lehet érteni, hogy a másiknak miért úgy a helyes, és hagyni kell menni, a maga útján.