Anyósomnak van igaza?

Én sem akartam elmondani még senkinek, de 6 hetesen vérzéssel bekerültem a kórházba, a férjem meg a nagy pánik közepette, elkotyogta neki miért vagyok benn.

Így szerintem érthető, hogy miért vagyok bepánikolva, nagyon félek, hogy a gyulladás gondot fog okozni a babának, így szeretnék minnél hamarabb felépülni.

Ezért pl csak minimális dolgokat csinálok itthon, mikor kérdezte, hogy mit főztem, és mondtam, hogy semmit, hanem rendeltünk kaját, akkor is hallottam a hangjában a morgást, és szerintem ezért is hozta a húslevest.

Amúgy én sem aggódnék, mert az első terhességemnél is véreztem, és azóta 2 éves a kislányom (ezért is van gyakran itt az anyósom), de vele egyszersem voltam beteg, és ez a gyulladás most nagyon megijesztettél, mert azt mondta a doki, hogy ha nem kapok antibiotikumot, megölheti a babát, de az antibiotikum se tesz neki túl jót. Szóval kB a 2 rossz közül a kevésbé rosszat kellett választania a dokinak, és a lelkemre kötötte, hogy rengeteget pihenek, és minimális dolgot csináljak csak, amit nagyon muszáj, hogy minnél hamarabb jobban legyek.

Nyílván egy 2 éves mellett nem tudok egész nap ágyban feküdni.

Egyébként anyósom egy áldott jó asszony, tényleg, sose lóg a nyakunkon, akkor jön mikor hívom, vagy ha valami segítség kell neki (pl most le van fagyva az út, még nem takarították el, és nagyon rossz az egyensúlyérzéke, ilyenkor meg szokott kérni, hogy vigyük el boltba, nyílván elvisszük). Az unokáját is imádja, sokszor vigyáz rá, még ő szokta felajánlani, hogy menjek el szépítkezni (fodrászhoz, körmöshöz), és ő vigyáz addig a gyerekre, mert hogy az ő szavával éljek "a cerkát muszáj állva tartani".

Az első terhességem él nem volt ilyen, kicsit túlzásba is esett a gondoskodással, merthogy 38. Hétig dolgoztam és folyton hozott kaját, meg gyümölcsleveket vásárolt össze, meg zöldségeket, merthogy egy kismamának kell a vitamin.

Ezért sem értem, hogy most mi ütött belé, és ezért gondolkoztam el rajta, hogy tényleg én változtam-e még az előző terhességemet képest.