Hogyan kezelnétek ezt a helyzetet?

A pàrommal s a gyerekekkel (saját egyik sem), a szüleihez költöztünk. Mivel az anyukája folyamatos ellátást igényel s a Párom apja nem igazán tudná ezt megoldani munka mellett. Hozzájuk költöztünk. Nekik egy 2 generàciós hàzuk van.

Mióta itt vagyunk, azóta nem volt konfliktus köztem s az Após jelölt között. A pàromat leköti a házimunka. Amiben tudok segítek neki, meg az apjának is. Az egyik fele ez.

A màsik, hogy a Párom megesett a védekezés ellenére is. Megbeszéltük, nem akarunk közös gyereket. Így a megszakítás mellett döntöttünk. Mindenben tàmogatom Őt. Igyekszem érzelmileg is stabil hátteret biztosítani. Mégis kezdem úgy érezni magam, mint egy megtűrt személy. A mostani munkahelyemen a felmondàsi időm töltöm. A régi életemet teljesen felszàmoltam, hogy ideköltözhessünk. Itt helyben már találtam is munkàt. Még csak azt se lehet mondani, hogy munkám sincs.

Az Após jelölttel, csak nagyon minimálisan beszélünk, próbàlok barátkozni vele, de nem nagyon sikerül. Valahànyszor voltunk is látogatóba, szinte mindig àtnézett rajtam, alig-alig vàltottunk pár szót.

Most a hétvégén utazók haza letölteni a maradék felmondàsi időm. Szeretem a Párom s a gyerkőcöket is.

Próbáltam beszélni a Pàrommal is, de nem sokra haladtunk. Szinte rà sem ismerek. Amolyan megtűrt személy érzés kerített hatalmàba a napokban. Teljesen tanàcstalan vagyok. :(