Hogyan kezelnétek ezt a helyzetet?

Mennyi ideje koltoztetek oda? Nehany hete vagy 2 honapja?

Az eleje az ilyen osszekoltozeseknek mindig nagyon nehez. Hiaba ket generacios egy haz, ha sokaig egyedul laktak ott a parod szulei, akkor eleve megszoktak, hogy senkit ne kerulgessenek, nincsenek zajok stb. Most aposodnak is nehez lehet, hogy a gyerekek olyankor zajonganak vagy ti is motoszkaltok itt ott a hazban, ahol korabban nem. Az oregeknek amugy is vannak megszokasaik es sokukat idegesitenek az attol eltero vagy azt megzavaro szokasok. Tehat ido kell.

Masik ami mèg elofordulhat, hogy egyszeruen ahogy irod sokat dolgozik, de egyedul megse tudna munka mellett megoldani, hogy az.anyosod apolja. Ezert benneteket hivott segitsegul. A ferfiak.nehezen fogadjak el, hogy segitsegre szorulnak es banthatja az is, hogy a parja mar ellatasra szorul. Nem tudni a leirasosbol, higy a.munkaja milyen lehet csak abba farad el,.nyomasztja.akarmi es rad nincs mar ideje, ereje.

Ha tud az abortuszrol, akkor ha o nem abortusz parti akkor lehet neheztel, de nem.gondolom, hogy emiatt "kirekeszto" lenne.

Adj idot magadnak is, hogy megszokd az uj helyet, tul legyetek egy abortuszon es az uj munkahelyeden is beleszokj majd a feldatokba. Otthon, amiben tudsz segits. Elsosorban a paroddal kell megbeszelned, hogy o hogyan eli meg a szuloi hazba valo visszakoltozest, az anyja apolasat...neki is nehez lehet lelkileg. Probalj vele tobbszor beszelgetni, egyutt kitalalni, hogyan osszatok el a feladatokat. Rakerdezni az edesapjat nem zavarja-e hogy most hirtelen x szel tobb ember lakik a nagy hazban. Igyekezz még az elejen most aktivan reszt venni egy minel inkabb rendszerszeruen mukodo napi-heti rutint kialakitani, hogy a parodnak is maradjon rad ideje, az anyosod es aposod is konnyebbsegnek erezze a.segitsegeteket es a gyerekek is megtalaljak a helyuket. Leginkabb pedig te is ugy erezhesd magad, hogy nem.megturt szemely vagy, hanem akire szamitanak.

Az elvált nőd, meg az apja örüljenek, hogy találtak egy balekot. Ez vagy te.

Nem pedig átnez rajtad a vén hülye.

Hát figyelj, én a helyedben ilyen körülményekért nem adtam volna fel mindent.

De mitől érzed ezt? A párod miben változott?

Számomra nem derült ki a leírásból. Mert ahogy én értem, nem bántott senki, normálisan megy az együtt élés, hiszen külön lakrészetek van, após nem szól bele egyáltalán a dolgaitokba. Nem kell legjobb haveroknak lenni. Valószínűleg idősebb emberként neki még furább ez a változás.

A párod meg gondolom, azért más most, mert terhes lett, a hormonoknak is lehet hatása, meg nyilván meg viselni az is, hogy elveteti. Ez akkor is rossz lelkileg, ha valaki maga dönt úgy, hogy nem akarja megtartani.

Azt se írtad, hogy mit próbáltál beszélni a pároddal és miért nem sikerült.

Megtűrt személy? Miért, ahol korábban éltetek, ott a te lakásodban, házadban éltetek?

Azért érzed így magad, mert bekerültél egy idegen közegbe, másnak a házába. Ha sikerül beilleszkedned és megszoknod, akkor ez idővel javulhat. Mindent feladtál először a párodért, most meg a szüleiért.

Nem biztos, hogy ez hosszútávon jó lesz neked.

Azt sem tudom mit jelent, hogy ápolni kell az anyját...feltételezem, hogy akkor nem dolgozik, csak te. Ez sem biztos, hogy hosszútávon jó lesz. Mekkorák a gyerekek?

A párodra azért nem ismersz rá, mert egy beteg ember ápolása lelkileg nagyon megviseli az embert, pláne ha a saját anyja az.

Én a nagymamámat ápoltam 1 hónapig, tovább sem lelkileg, sem fizikailag nem bírtam.

Adj egy kis időt neki és és magadnak is!

Mi a baja az anyjának?

Egyébként nagy a távolság a két hely között? Vagy városok belül maradtatok?

Mert egy teljesen új helyre költözés nyilván nagy változás, meg kell szokni.

Van munkád, ahogy eddig is. Nem a te lakásodból költöztetek. Szóval nem hiszem, hogy semmibe néznének.

A gyerek dolgot meg oké, hogy előre megbeszéltétek, de attól még fájhat neki. Akkor is, ha ő sem akarja megtartani.