Mit csináljak ha anyós mindig elviszi a kaját itthonról?

Kérdező, én veled vagyok, de nem tudom elképzelni az egészet.

Csengetnek, kinyitod az ajtót.

- Csókolom, Mancika néni.

- Szervusz, Katikám.

Majd a néni elrobog melletted az ételhordójával be a konyhába, feltépi a hűtőajtót, körbenéz, elpakolja, ami tetszik neki, majd köszön és elmegy? Te meg eközben némán állsz, és nézel?

Nálunk nagyon hasonló a helyzet sajnos.

Anyósom napi szinten átjön hozzánk, van, hogy csak annyira, hogy megkérdezze, hogy kell-e segítség a gyerekek körül vagy a házimunkában. De valahogy mindig megnézi, hogy a konyhában minden rendben van-e, ugyanis rendszeresen találok arra utaló nyomokat, hogy ő ott járt. Nem azzal van gondom, hogy van, hogy a gyerekek csokoládéját szó nélkül felbontja és eszik belőle, vagy amikor a hűtőbe be van rakva a két iskolásom másnapi tízóraija, és eszébe sem jut, hogy a hercegnős dobozkában a gyümölcsök azért vannak előre felvágva, hogy reggel csak be kelljen tenni a gyerek táskájába, hiszen gond nélkül kiveszi, eszik belőle, aztán visszarakja félig üresen, amit néha már csak az iskolában vesz észre a gyerek. Na ez szerintem nagyon gáz. Pofátlanul beleeszik mindenbe, koszos kézzel belenyúl a kajába, rosszabb esetben a földre csöpögtet valamit, és nem győzök menni utána és rendet tenni.

A legbosszantóbb, hogy akkor is jön, ha én nem vagyok otthon. A legkisebb fiunkkal gyakran megyünk sétálni vagy bevásárolni, és van, hogy hazaérve látom, hogy a különböző nasik, amiket ritkán adunk a gyerekeknek, fel vannak bontva és meg vannak dézsmálva. Egy időben volt, hogy még a mosatlan tányért is othagyta a mosogató mellett. Szerencsére anyagi gondokkal sem mi, sem a szüleink nem küszködnek, erről az átjárós szokásáról anyósomnak beszéltem a férjemmel is, de ő nem akar komolyan venni. Anyósom elég túlsúlyos, az apósom pedig nagyon egészségtudatos, így valószínűsítem, hogy náluk otthon el vannak dugva a nasik meg a hízlaló kaják, ezért jár át hozzánk.

Egy időben a kedvenc sorozatát jött át anyósom úgy nézni, mintha csak otthon lenne. Akkoriban a férje eldugta előle a távkapcsolót (tudom, ő sem százas), így anyós jött, a pótkulccsal (amit azért adtunk neki, hogy baj esetén be tudjon jönni) bejött, beült a tévé elé, maga elé vett valami ennivalót, amit talált, és órákig nézte jó hangosan a tévét. Volt, hogy nem is voltunk otthon, máskor meg a párhónapos babámat ébresztette fel az ilyen akcióival.

Én sajnos akárhogy papolok a férjemnek, nem hajlandó tenni vagy mondani semmit, mert szerinte az apja a szemét, hogy az anyja elől elveszi a csokoládét meg a chipseket. Apósomnak meg csak az a lényeg, hogy a házukban ne menjenek a szappanoperák meg ne legyenek egészségtelen ételek, így teljesen egyedül próbálok küzdeni az anyósom ellen.

Komolyan, hülyének is nézhettek, de már komolyan elgondolkodtam, hogy amikor nem vagyok otthon, akkor beteszem valami hűtőládába a következő napi ebédet, mert tuti, hogy ha több órára elmegyek otthonról, beledézsmálnak. Csak hát akkor felbontja a lekvárokat, a múltkor egy penészes konzervet találtam, de simán kibont háromféle reggeliző pelyhet is, ha ahhoz van kedve, a gyerekek meg utána a több hetes, szikkadt reggelit kell, hogy egyék.

Tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy kellene a családom tudtára adni, hogy nem vagyunk ingyenkonyha, és szívesen adok én az anyósomnak is enni, csak hát közel a negyvenhez az embernek már érzékeny pontja az, hogy úgy járkál be az anyósa a házába, mint ahogy a saját anyja gyerekkorában a szobájába nem ment be...

(56-os vagyok)

57-es: Nekem is furcsa, hogy a Kérdező ennyire eltűnt, de ha megnézzük, egy napja tette csak ki a kérdést, és lehet, hogy Karácsonykor nem tud ő sem egész nap a gép előtt ülni, hogy azonnal válaszoljon. Úgy gondolom, hogy semmilyen öregkori betegsége nincsen, ugyanis ezt a viselkedést ő teljesen természetesnek tartja. Nyilván többször is beszéltem a férjemmel, de elég kellemetlen a helyzet, mert neki mégiscsak az édesanyja, neki valószínűleg többször is elmeséli, hogy a férje nem hagyja otthon enni, tévézni, satöbbi. A férjem meg természetesen védi őt, és gondolom, hogy az elején még bíztatta, hogy ha szüksége van avalmire, jöjjön hozzánk. És ezzel nem is lenne baj, mint ahogy írtam is. Aranyos asszony, szereti az unokáit nagyon, meg hál' Istennek velem sincsen gondja, hanem a nagy probléma az, hogy nem veszi észre magát. Nem tűnik fel neki, hogy normális esetben az ember nem járkál be más család otthonába úgy, mintha a sajátja lenne. De azt gondolom, hogy nem is szánt szándékkal csinálja, hogy ezzel minket bosszantson. Egyszerűen otthon el van nyomva apósom által, a férjem meg nem érzékeli a súlyát ennek a dolognak, mert általában az anyósom akkor jön és akciózik, ha a párom dolgozik. Ha meg ő is itthon van, akkor az a legtermészetesebb, hogy együtt leülünk vacsizni. De ez tök jó, hiszen mint mondtam, nem vagunk rosszban az anyósommal, nem célom kiszúrni vele vagy elidegeníteni a fiától. A férjemnek egyszer már mondtam, hogy a túlsúlya miatt kellene orvosnak látnia (akár pszichológusnak), de azon nagyon megsértődött, mert ő nem látja ilyen komolynak a dolgokat, szerinte az apósom fújja csak fel ezeket a dolgokat.

58-as: Lehet, hogy ezen az oldalon mindenki olyan vagány meg sarkára állós lázadó, de az az igazság, hogy én tiszteletben tartom a férjem érzéseit is, és nem fogom kijelenteni előtte, hogy a közös házunkból én kitiltom az anyját. Sajnos nem konstruktív, ez igaz, így nem is látok egyelőre megoldást a problémára, de azért a házasságomat nem áldoznám be emiatt. Nem olyan egyszerű ezt a dolgot megoldani, mint amilyennek tűnik.