Anyós kiakar marni a családból. Mit tegyek?
8éve vagyok a fia felesége, egy gyermekünk van. Kezdettől fogva állandóan mar engem is a gyereket is a férjem is. Mindennel belénkköt.
Folyamatosan védjük magunkat a férjem is a mi oldalunkon áll. A baj onnan indult hogy önállóak vagyunk nem "kell" irányítani az életünket. Anyós pedig mindenki felett érzi magát egy parancsnoknak.
Elegünk van az egész helyzetből. Elértem a végpontra:nem tudom tovább tűrni a helyzetet hogy állandóan útjában vagyok. A férjem mellettem áll, ez is a baja.
Mostmár ott tartunk hogy minden kapcsolatot megszakítunk vele. Köszönöm ha válaszolsz.
Más mit csinálna ilyen helyzetben?
És még annyi hogy soha a 8 év alatt nem szóltam neki be,de azért próbáltam magam finoman védeni.
De mostanra annyira tele vagyok lelkileg hogy nem tudok tovább tűrni.
Kiosztanám. Majd, levegőnek nézném.
Együtt laktok vele?
Nem lakunk vele együtt.
De nagyon is tudja hogy mit csinál velünk.
Ha a férjed valóban melletted áll, akkor harc! Akár az egész világ ellen is, mert első a gyereked és a férjed.
A válasz: minden kapcsolatot megszüntetni vele, olyan kapcsolati lehetőségeket is, ahol valakin keresztül "üzenget". Nyugi: az idő nektek dolgozik. Az ilyen sárkányok sem élnek örökké.
Ugyanazt csinálnám,amit írsz. Megszakítanám a kapcsolatot.
Nekem a sógornőm meg a férje volt ilyen. Évekig mást sem hallgattam,mint a szapulást "Miért olyan autótok van,az szar. Miért 38-as téglából van a falatok. Miért olyan színű festékkel festettél" stb stb. Aztán mikor megszületett a kislányunk nekiálltak kikezdeni a vele kapcsolatos dolgokat "hogy van az a gyerek öltöztetve. Hogy néz ki az ágya. Mi az hogy kezet kell mosni mielőtt megfogjuk (2 hetes sem volt akkor).Biztos nem akarjuk engedni más kezébe" és ehhez hasonlók. Ők sosem jöttek hozzánk (kivéve a kórházba,mikor szültem,pedig külön kértem,hogy ne jöjjenek,mert majdnem ott maradtam a műtőasztalon,rosszul voltam, a kislányom pedig a NIC-en volt,mert koraszülött lett,csak az apja meg én mehettünk hozzá),mindig nekünk kellett menni hozzájuk. Egy ilyen alkalommal,mikor elkezdték a szokásos károgást,elegem lett és megmondtam,hogy a gyerekkel az lesz,amit az apja meg én jónak tartunk,ez nem vita tárgya. Erre megsértődtek,hogy oda többet nem kell menni. És azóta nem beszéltünk. Sokkal jobb.
Nem panaszkodásképpen írtam ezt le,hanem azért,mert nekem sokáig tartott,míg oda jutottam,hogy azért,mert valaki rokon, nem kell neki mindent hagyni. Nem könnyű dolog, de van,hogy csak ez a megoldás. Eltűrni viszont semmiképpen.
Mi azt csináltuk, amit a #7es írt.
6 év próbálkozás és ígérgetés után minden kaput bezártunk. Lett 2 gyerekünk, már nem fért bele, hogy a vita elvegye az energiánkat és az egészségünk is fontosabb, minthogy emésszük magunkat a kakikeverésén.
8 éve vagyunk házasok, 2 gyerekünk van, jól élünk. Nem hiányzik nekünk a balhé.
2 éve nem beszélünk, többször elmondtuk mi a gond a kapcsolatunkkal. Semmi sem változott és azóta is írja a szidalmazó leveleket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!