Illene-e a ferjemnek besegitenie a szuleimnek az alabbi esetben?

valahogy meg kellene szervezni azt a krumpli felszedést egy programnak. előre sütni-főzni, vagy ott helyben.

szóval, hogy ne olyan nagy munkának tűnjön, hanem mintha hétvégi "összeröffenés" lenne.

beszéld meg azt is férjeddel, hogy majd édesanyád segítsége milyen jól fog jönni a baba érkezése után.

arról nem is beszélve, hogy egyenesen elvárja, hogy vigyetek szüleid kertjéből ezt-azt.

Valamennyit illik segíteni, ha ti is kaptok a zöldségekből.

Viszont írod, hogy a hétvégéket legtöbbször ott töltitek. Hát a tökömnek lenne kedve mindig ott lenni. Nincs is igazi hétvégéket, szabadidőtök. Hét közben munka, hétvégén szülők. Teljesen megértem a férjedet, hogy szeretne már egy igazi hétvégét.

A férjed kijelentése nem volt jogos abban az esetben, ha valóban onnan hoztok zöldséget.

A Zimmer Feriben is mondták: aki nem dolgozik egyen füvet! Ha meg annyi nincs benne, hogy megcsinálja a hat hónapos feleségének ezt, hogy ne kelljen hajolnia, az egy nagy paraszt.

Ha nem hoztok onnan zöldségeket, nem használjátok fel, akkor jogos volt.

Azért tahó, mert minden hétvégén ott van? Egy időben én is segítettem a párom szüleinek, de amint láttam, hogy visszaélés van belőle le is álltam ezzel! Nekünk is van gyerekünk de én a párom és gyerek helyzetét egyedileg kezelem. Utálom a párom szüleit. De azért, mert én utálom, nem várom el, hogy a párom és gyerekem ezt tegye. Elviszem őket szívesen én nem maradok ott! Pár napot ott vannak mivel még kicsi a gyerek aztán hazahozom őket. Súrlódás elkerülve kecske is jól lakik, káposzta is megmarad. Én a párom szüleit balféknek és pszichopatának is tartom! Nehéz ez így, hogy kicsi a gyerek, de még nehezebb lesz, ha nagyobb lesz. Már most gondolkozom azon mit mondjak a gyereknek miért nem maradok ott! De majd megfogalmazom a korához kellően úgy, hogy ne irányítsam a nagyszülők ellen, holott megérdemelnék, de szerintem sokkal nagyobb büntetés az nekik, ha én nem vagyok ott, visszajelzést adva a viselkedésüknek! Én kikötöttem a páromnak, hogy nem fogok nekik segíteni és viszont sem várom el, és a háztartásomban sem tűröm őket. Itt maradni nem szoktak, ha időnként megnézik a gyereket aznap tovább maradok bent dolgozni. Hogy mi lesz később, nem tudom! Magam részéről úgy érzem mindent elkövettem és jeleztem a páromnak, ha a szüleivel valami lesz, ide nem jöhetnek hozzánk több szempontból, és ennek nem az utálat az oka. Számtalan releváns okom van, ami végett nem kívánom őket gondozni sem látni! Mondtam a páromnak ha ezzel most problémája van és másképp látja én esélyt adok neki akkor egy másik új és megengedőbb életre. Ő elfogadta a gondolataimat, de ha változik az álláspontja fenntartom a kérdésben foglalt nézeteimet! Inkább gyerektartást fizetek, mintsem a kretén szüleit idevarázsoljam! Ez van! Mindenkinek más a helyzete, nekem ilyen, de nem bánom, mert az ő szülei nélkül is meg tudok mindent adni a családomnak. A gyermekemnek is a szeretetet, törődést. És ez a legfontosabb! A gyermek. Ha később problémák is lesznek e kérdés párom szülei kapcsán és netalántán ez végett ér a kapcsolatom vele én ugyanúgy szeretni fogom a gyerekemet!

Nekem ez a véleményem. Nyugodtan mindenki lelkére bízom miként értékeli a helyzetemet! De én azért fenntartom azt az álláspontot, hogy a kérdező férje is jócskán már besokallt! Sajnálom a férjedet is! Illene vele leülnöd megbeszélni mi a baj. Ésszerű magyarázat mindenre van!