Miért van lelkiismeretfurdalásom? Felnőttünk.

Élettársam szülei de inkább csak az anyukája vérig sértődött,hogy nem velük nyaraltunk. Normálisak voltak velem még akkor is amikor hibáztam és esetleg megbántottam őket. Illetve nem megyek mindig a párommal ha találkozik velük de szoktam menni. Legutóbb én kijelentettem,hogy ne haragudjatok,hogy kettesben akarunk lenni mert ez rólunk szól most, párom meg hozzátette,hogy ne hívják fel inkább írjanak ha valami van. Pihenünk. És ezen lettek kiakadva én meg ezért érzem sz@rul magam.. Vagyis természetesen amíg pihentünk megvolt az alap hangulatom.. Akkor az én családom miért képes megérteni, páromé miért nem? Párom jól tette,hogy nem hagyta,hogy ránk legyen ez kényszerítve. De mit tegyek a békéért?

Nem csak a nyaralásos dolog volt. Volt,hogy ide oda hívtak de örültünk,hogy végre ketten lehetünk már. Ezt mind páromra hagytam aki próbál nem sértően de világosan kommunikálni az anyjával.

Az anyukája sms-t írt nekem korábban (sose írunk kb de ha valami nagy dolog van felhívom és elmondom neki nekem ez egyszerűbb szóban de ez ritka) hogy ő mindig is jót akart jóban akart velem lenni,kedvel és nem érti mivel érdemelte ezt ki,hogy semmibe vettem! - és totál lelkiismeretfurdalást csinált. Válaszoltam hogy én sem akartam soha rosszat,de nem vagyunk gyerekek külön életünk van. De szeretjük!

Szóval.. de ez régebbi. Csak muszáj tartanom magam mert rajta érzem,ha nem lépek már rég rajtunk lógna.