A párom édesanyja vallásőrült és nagyon megbántott. Kezd elegem lenni belőle. Hogyan lehetne rá hatni hogy fogja egy kicsit vissza magát? Van másnak is ilyen tapasztalata?

A párommal több mint 3 éve vagyunk együtt. Nagyon harmonikus és békés a kapcsolatunk kb 1 év után össze is költöztünk. Az együttéléssel sincs probléma szinte minden tökéletes. A probléma akkor van amikor hétvégente haza jön az édesanyja(Budapesten dolgozik és biztosítottak neki szállást ezért hétköznap ott van). A legnagyobb probléma az vele hogy rám akarja erőltetni a vallást (én nem hiszek semmi természetfeletti dologban). Minden hétvégén kb 2 óra hosszás előadásokat tart a hitéről amikor látja hogy én épp bele vagyok merülve a tanulnivalóba(egyetemre járok). A párom ilyenkor dolgozik és kihasználja az alkalmat. Könyveket is kapok tőle állandóan, hiába mondom neki hogy nincs időm elolvasni ezeket. Beleszól hogy mit hallgassunk a rádióba. Ő szereti az imádkozást hallgatni meg a papok beszélgetését az élet nagy dolgairól. Mi meg főzés közben mindig valami zenét hallgatunk és átkapcsoljuk. A multkor pl emiatt szólt be hogy miért vettük át inkább hallgassuk mi is ezt mert segít megtérni meg jól látni a világot. Nem szereti ha a kinti kutyát gondozzuk meg veszünk neki dolgokat(pl bolhanyakörv vagy az eddiginél minőségibb táp) mert azt mondja hogy a kutyát Isten nem a saját képére teremtette. Vannak még ilyen kellemetlen dolgai de a lényeg nem ez. Eddig eltűrtem, mert szerettem volna jóba lenni vele és úgy voltam vele hogy ezt a heti pár órát még kibírom. Meg persze az ő házában élek és szerettem volna megadni neki a tiszteletet. Egyébként hozzá tenném hogy nincs semmi problémám a hívőkkel addig amíg nem erőltetnek rám semmit. Soha nem kötöttem bele abba amit mondott és soha nem nevettem ki(pedig mondott pár hajmeresztő dolgot amire még a párom is azt mondta hogy ez már csak az ő agyszüleménye). Mindig tiszteletben tartottam a vallásához fűződő érzéseit, volt olyan könyv amibe bele is olvastam sőt a párommal is elmegyek néha templomba ha nem szeretne egyedül menni vagy ha például karácsony van vagy húsvét. Tegnap viszont már nem tudtam elengedni ezt az egészet. Az édesanyámnak daganata lett és egy elég hosszú műtéten esett át. Sokat aggódtam miatta és stresszesek voltak az elmúlt napok. A párom anyja azt mondta hogy én tehetek arról hogy anyukámmal ez történt mert nem vagyok hívő és nem járok templomba imádkozni és gondolkozzak el azon hogy mit teszek a családtagjaimmal. Nagyon meglepett és megsértett ezzel a kijelentéssel. Próbáltam szépen elmagyarázni neki hogy anyukám már nem olyan fiatal és ilyenek előfordulnak hívő emberek családjaival is. De ő biztos volt benne hogy ez mind az én ateista életvitelem hibája. Aztán erőszakoskodott hogy térjek meg és adni fog könyveket amikbe le van írva hogy ezt hogyan tehetem meg. Ha ezt nem teszem meg akkor anyukám meg fog halni miattam. Egy kisebb vita lett ebből. A végén már inkább elvonultam a szobába mert én azon az állásponton vagyok hogy ilyen dolgokról vallásos emberrel vitatkozni teljesen felesleges. Úgyis mindkettőnk a saját igazát fújná ami nem vezet sehova mert csak mégnagyobb lesz köztünk a feszültség.

Ezért is vagyok most tanácstalan mert ezt a témát nem lehet vele megbeszélni annyira a rabja ennek az egésznek. A párom is beszélt már vele sőt a testvére is (ők nem ilyen megszállottak hanem teljesen normálisak a testvérének se hívő a felesége és 30 éve nagyon jól megvannak együtt).Általában azon a héten béken hagy de utána következő héten megint elkezdi ezt az egészet. Elköltözni sajnos nem tudunk.

Mit tegyek? Az egyetlen megoldás az ha továbbra is megpróbálom elviselni ezt a helyzetet? Nektek volt már hasonlóban részetek? Hogyan oldottátok meg?

26/N