Valakinek van tapasztalata alkoholista rokonnal?
Anyósom nagyon kedves ember, tényleg csak jót tudok róla mondani.
Sajnos apósomról már nem tudok túl hízelgő dolgokat mondani. Ápolatlan (láthatóan retkes kezek, büdös, stb), önző és legfőképp alkoholista. Férjem sincs oda az apjáért, mert bár gyerekkorában nem volt alkoholista, már akkor sem volt egy jellembajnok.
Anyósom mostanában kezdi belátni, hogy alkoholista, eddig tagadta, mentegette. Hetente többször jön unokázni, ezért sokat beszélgetünk (még baba, így itthon vagyok vele).
Saját bevallása szerint régen jó volt a házasságuk, de az utóbbi években, amikor az alkoholizmus elhatalmasodott apósomon, már verbálisan, érzelmileg bántja.
Ettől függetlenül ragaszkodik apósomhoz, főleg a negyvenvalahány év és a "de hát ha otthagyom, akkor még inkább inni fog, nem fog enni és mi lesz vele".
Após cukorbeteg is, egyértelmű, hogy pár éven belül emberi roncs lesz és majd anyósom pelenkázhatja, etetheti, stb.
Férjemmel próbáltuk jelezni, hogy ezzel hallgatólagosan beleegyezik az ivásba ("hát én mondom neki, hogy ne igyon, de iszik") és mélyül a játszma, a kimenetele pedig a fenti lesz.
Lenne hova mennie, el is tudná tartani magát, mi is bármikor szívesen látjuk.
Aki családtagként volt hasonló helyzetben, mik a tapasztalatok?
Anyósomat hogyan lehetne ráébreszteni, hogy lefelé húzó spirálban van így és hosszútávon jobb lenne, ha elköltözne?
Nagyon rossz azt látnunk, hogy egy általunk szeretett ember élete lejtőre kerül más hülyesége miatt.
Após (70 feletti, cukros, erre iszik...) egyértelmű, hogy vagy 5 éven belül teljesen lerobban és ápolhatja, aztán további 5 éven belül meghal - vagy ebből még idejekorán kiszáll, após meg úgy lassúöngyilkolja meg magát, ahogy akarja.
Anyósod nem fogja otthagyni a férjét.
A negyvenvalahány év, a neveltetése miatt sem.
Ha javasoljátok neki a különköltözést, esetleg eléritek, hogy megint ne mondjon semmit, hiszen az eszével tudja, hogy igazatok van, de a szíve nem engedi megtenni.
Támogassátok, bárhogy dönt is, de erőszakkal ne akarjátok irányítani, mert bezárkózik, és az senkinek nem jó.
Rossz tapasztalatom van, tényleg nincs happy end.
Számíts a legrosszabbra, az alkohol pokoli csapda.
14L ezeket a felnőtteket még a többi felnőtt sem érti, úgyhogy nem vagy egyedül.
Nekem is tele van a családom alkoholistákkal. A mamám is abba ment tönkre, hogy a papám iszik és nem hajlandó otthagyni, pedig lenne rá lehetősége. Inkább tönkre megy. Eléggé sajnálom, mert egyébként tök vidám ember lenne a mamám, mosolygós, viccelődős, ehelyett pedig egy idegroncs, aki folyton átkozódik és gyűlöl mindenkit. De ha ez nem elég, az apám is iszik, anyám meg ugyanúgy tűr:( Régen nagyon szerettem volna, hogy elváljanak, de csak ragaszkodik hozzá. Emellett pedig az én életemet is megkeserítette, de nagyon.
Én azért próbálnám észhez téríteni az anyósodat a helyedben, hátha sikerül. De lehet, hogy az jönne be, amit valamelyik válaszadó mondott, hogy csak még jobban bezárkózna és akkor már tényleg menthetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!