Úgy érzem a párom szülei nem tudnak elfogadni. Van valakinek ezzel kapcsolatos tapasztalata? Házi praktikái?

Te akkor próbálod meg tényleg, és lehetsz tiszta lelkiismerettel, ha mindig kedves és udvarias vagy.

Mást nem tehetsz és nem is kell tenned.

Nem kell ott lenned 4 órát, ha nem szólnak hozzád. Ez esetben mindketten, udvariasan elköszöntök egy óra után.

Nem kell, hogy "elfogadjanak", nem kell tűrnöd sem. A jó viszony csak akkor működik, ha mindkét fél alkalmas rá. Egyet ne felejd: téged a te viselkedésed minősít, őket meg az övék.

Teljesen igaza van az elsőnek, én is ezt tanácsolom.

Egyébként szerintem nem ritka az eseted. Engem sem fogadnak el, de már nem is érdekel. A gyerek miatt látogatom őket, mert nem engedem oda egyedül. (Ugyanis semmit nem foglalkoznak vele, kiküldik az udvarra, de azért igény tartanak rá, hogy láthassák. De így minek...?) Én sem nagyon beszélek velük, ha nem szólnak, én sem szólok, ha szólnak, akkor is talán 2 mondatot, válaszolok ugyanúgy, és ennyi. Beszélgetek a gyerekkel, aztán ha látom, hogy letelt az idő, fellélegzek és elköszönünk. De most őszintén: ha nem kedveljük egymást, jobb lenne, ha megjátszanánk magunkat és bájcsevegnénk? Mert én még így is jobban érzem magam, mint szinházasdit játszva.

Igazából nagyon nem tudsz csinálni, ha ők így állnak a dologhoz.

Bár lehet hogy csak nem olyan nyitott személyiségek, nem ellened szól. Egy-egy beszólás is lehet humorosnak szánt, csak aztán rosszul sült el.

Lehet, hogy azért bánt, mert nálatok nem ez a megszokott?

Legyél udvarias és tisztelettudó, amúgy meg gondolom megvagy bájcsevej nélkül is.

És a párod milyen viszonyban van a szüleivel?

Milyen távolságra laktok?

Milyen gyakran látogatjátok őket?

Nem téged álmodtak meg a párod szülei , amikor eldöntötték, kiféle-miféle legyen a fiuk felesége?

Elég beszédes az, amilyen viselkedéssel minősítették magukat. (ezzel részben a fiukra is szégyent hozva, remélem, ennek súlyával tisztában van a párod és elég önérzetes ahhoz, hogy ezt ne felejtse figyelmen kívül. )

Amíg össze nem házasodtok, szerintem úgyis mindent megtesznek majd, hogy téged levegőnek nézzenek, kiközösítsenek, a fiukat ezzel is befolyásolva, "idomítva".

Minél komolyabbnak tűnik előttük a kapcsolatotok, annál brutálisabban megy majd a zsarolás, Értetni fogják az ultimátumot a pároddal, hogy vagy te, vagy ők.

Neked nem kell előttük bizonygatnod semmit. Hanem akkor észen lenni, amikor nálatok esetleg bekövetkezik a most generált összeug(rat)rás. Ugyanis erre megy ki a dolog. Anyóséknak tiszta marad a kezük, ők, ugyebár semmiről nem tehetnek, elvégre ti ketten vesztetek össze! Ők bezzeg megmondták, hogy nem vagytok egymáshoz valók!

Időben tudatni kell a pároddal, hogy mire számítson, ne érje meglepetés, ha a szülei más módszereket is bevetve próbálnak titeket szétválasztani. A párod előtt is stabil meggyőződés kell legyen, hogy ti, ketten akartok együttélni, após-anyós napi terrorja, igazgatása, befolyása nélkül. Szerintem csak rontasz a helyzeten, ha megpróbálsz igazodni, az ő színvonalukra süllyedni. Nem a primitív, bunkó anyós-apósjelöltnek kell megfelelj, gazsulálni a szeretetükért, hanem a párod befolyásolhatóságával, melletted való kitartásával kell tisztában lenned.

A párodnak kell majd kiállni a saját maga választottja mellett és te/ti ehhez tőlük semmi támogatást ne várjatok, sőt!

Nem tudsz mit tenni, de legyél erős és tekintsd a helyzetet, hogy meglátod, mennyi és milyen kitartásra képes és alkalmas az az ember, aki mellett most együtt képzeled el a jövődet.

Kezdetként tőle is megérdeklődhetnéd, mit tenne ő a te helyedben, miként próbálná feldolgozni és semlegesíteni az ellenszenvet. Miként próbálna viselkedni ő, fordított szituban? Ha nem is tud erre életképes tippet adni, talán feldereng neki, hogy esetleges KÉSŐBBI összekoccanásaitoknak nem feltétlenül te vagy a kiprovokálója. A párodat nem bántja, hogy óraszámra kéne jópofit vágnod a szülei mélynívó alatti viselkedéséhez?

Jelenleg a lelked kiteheted, akkor sem tudod megvenni a szimpátiájukat.

A párod lesz válaszút elé állítva. Te kb annyit tehetsz, hogy mindig felhívod a figyelmét az ok-okozati összefüggésekre és kiállj mellette. De mindig tiszta legyen előtte --ha magától rá nem jön, akkor is-- hogy mi miért történik, szülei melyik "kedves és féltő"szava mögött mi tartalom rejtőzhet. Otthon beszéld meg a pároddal, hogy nem szeretnél órahosszákat várni olyan helyen, ahol te tökéletesen feleslegesnek vagy nyilvánítva. Ha ezt megérti, akkor valami módon értesse a szüleivel, hogy amint letudtátok a kötelező látogatást, az egymásra fordítható időtökből a további mosolyórákat inkább négyszemközt szeretnétek tölteni, nem szülői felügyelet alatt. Legyen férfi a párod, büszke arra, hogy te vagy akit választott. Aki pedig önérzetes és büszke rád, az viszont ne tűrje, hogy a választottjával ennyire alpári módon viselkedjenek. Ha az édes szüleiről van szó , akkor se!

Mondja meg , hogy épp csak beugrottatok, nem tudtok sokáig maradni, ebédre meg végképpen nem. Vagy találjon ki valami frappáns kibúvót, míg a szülők észbe nem kapnak.

essen le nekik a tantusz, hogy nem te kerülsz a papucsuk alá, hanem a fiukat fogják ritkábban látni, és az eddigi viselkedésükkel éppen az ellenkezőjét érték el, mint amit akartak.

Semmi módon ne alacsonyodj le az anyós-após színvonalára.

Ha ennek eléréséhez a párodat fogják "uszítani", akkor sem.

Ugyanis jó eséllyel ez következik, és jó lenne, ha erre te hívnád fel elsőként a párod figyelmét.

Mielőtt meglepetés éri, tudja, mire számítson és ismerje meg a te álláspontodat is. Értse és értesse, hogy immár a te/ti szempontotok, véleményetek is létezik, nem csupán az édes szüleié. Mert a két történet így összeegyeztethetetlen. Ha ezt feléri ésszel és felelősséggel, ha valóban komolyan gondol téged, akkor nem kell majd azon törni a fejed, hogy tetsszél azoknak, akiknek akkor sem tetszenél, ha "betörnének" és naponta alázhatnának téged.

Válaszút előtt.....a párod.