Ti hogy bírnátok ha minden hétvégén az anyósodhoz kéne menni?
Anyósomeknál ez a kitalált dolog, hogy minden vasárnap családi ebéd. Na ugye itt jön a probléma, hogy én nem akarom minden vasárnapomat ott tölteni. Nekem is vannak szüleim, plusz itthon is szeretünk lenni.
Sajnos a férjem nagyon nehezen tud leszakadni a szüleiről, érzelmileg is zsarolja az anyja. Megsértődik stb.
Én és a gyerekünk van, hogy nem megyünk el.
Ami nem azt jelenti, hogy nem találkozunk. Mert hétköznap legalább egy napot is átmegyünk.
A férjemmel nagyon sokszor beszélek erről, ideig óráig egyet ért velem, de utána jön egy érzelmi zsarolás ami után újra kezdődik az egész.
Ti, hogy kezelnetek ezt a dolgot?
Nekem egy volt barátnőm volt ilyen. Mindent a családdal, csak a családdal lenni, akár ünnepnap akár hétvége. Vagy a kötelező esti vacsora.
Vége is lett, mert nem illetünk össze.
Én mondjuk saját családom nélkül is elvagyok hetekig, hónapokig. Nem is szeretek már hosszabb ideig otthon lenni, úgy vagyok, hogy bőven elég lenne az, hogy délelőtt megyek, délután, ebéd után jövök is. Plusz alapból nem szeretem az ilyen nap közepi kötöttségeket, mint az ebéd, mert azzal gyakorlatilag ugrik az egész nap.
Azt nem bírnám! Ha köteleznének rá, akkor az ember nem szívesen megy.
Nekem ilyen problémáim nincsenek, mert az én anyósom engem látni nem akar. A fia meg ott van amikor én nem, igaz elsődlegesen nem hozzájuk megy, de ott ragad pár órát.
Én meg már mondtam a férjemnek, hogy mi van? Annyira utalnák engem, hogy sosem hívnak minket egy hétvégére sem, hogy ugorjunk le? Te vagy náluk, engem meg úgysem akarnak látni nyilván...
Nekem kérdezi a családom mikor jöttök. Sajnos az igaz, ők sem jönnek sűrűn hozzánk. De tegyük hozzá, hogy az anyuka, aki annyira nem tudott leszakadni a fiáról, minden módon otthon tartotta, 20 km-re sem lakik és még sem jön soha. (Azért laktunk ott 2 évet náluk nehogy a fia elmenjen lakni máshova, csak aztán elküldött minket a francba lakni mert nem tettem neki meg egy szívességet, amivel már megint megalázkodtam volna, miután ők annyit bántottak ott)... Zsarolta lelkileg. Manapság más a taktika. Előtte nagyon kedvesek velem is már, mintaanyukát játszik! Egy rossz szó nem hangzik el előtte! Bezzeg mikor nem volt bent csak én... Csak lestem amikor úgy fogadtak vendégül, hogy szolgáljam ki magam mert ők engem nem fognak. Bejött a férjem aki erről semmit sem tudott, eléje meg anyucika elétette a megmelegített levest. Na azóta nem nagyon kell semmi náluk ha netán ott vagyunk.
S akkor férjem felhorkant legutóbb is, hogy minek kell a családomhoz menni látogatóba? Mondom mert mivel nem jönnek, de én látni akarom őket megyünk. De nem kell jönnöd ha ennyire zavar! Mondtam neki, én arról nem tehetek, hogy te nem akarsz menni anyádékhoz. Végülis laktunk velük eleget. De nekem fontos a családom, de én elköltöztem a férjem miatt messzebbre! Be az ő anyjáékhoz, mert ugye ő onnan hogy tenné ki a lábát albérletbe. Én megtettem ezt a kedvéért akkor, ő meg azután azzal jön nekem, hogy én miért akarom látni a családom olyan sűrűn havonta 1-szer. Mert nekem itt senkim nincs rajta kívül! És én nem látom anyámékat 2 hetente ahogy ő amúgy! Mert ő is van hogy este jön haza anyukától mert hogy beszélgetnek! Azt elfelejti. De mondom akkor megyek egyedül haza! De megyek.
Óóó... nálunk ugyanez a helyzet... heti 1 nap hétvégén pofavizit, amire még rátesz, hogy családi vállalkozásuk van és hézkönap EGYÜTT dolgoznak .. :) Én sem igazán bírom ezt a kötelező "programozást", mert ha nincs kedvem, akkor nem megyek. Sokszor meg is sértődik anyós pajtás. De hát lesz.rom. A környezetem azt mondja, hogy meneküljek ... nálunk mondjuk még nincs gyerek, de szerintem nem is lesz.
25L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!