Ti hogy bírnátok ha minden hétvégén az anyósodhoz kéne menni?

1. Ez nem normális dolog, ebböl egyre több probléma lesz.

2. Ha tudod, hogy a párod nem tud leszakadnia az anyjáról, akkor a helyedben nem szültem volna gyereket ilyen kapcsolatba.

3. A férjeddel kell lerendezni, hogy havonta max. egy vasárnap - NEM egész hétvége! - böven elég, elvégre a szükebb családra (ti meg a gyerek) is kell szabadidö.

4. Ha ebbe nem megy bele, akkor másik gyereket semmi esetre se szülj, mert idövel vége lesz a kapcsolatotoknak.

Nem azt mondom, hogy sose, de ilyen hav max 1 alkalom nekem bőven elég lenne. Főleg akkor, ha más egyéb esetekben is találkozik az ember. Kedves gesztus egy ebédmeghívás, de nem kell átesni a ló másik oldalára.

Nekem saját életem van, saját család, meg miegymás. Ez ugye hozza magával a velejáró örömöt, bánatot, stb. Inkább szívesebben fogalkoznék ezekkel. Arról se nagyon tehetek, hogy az anyósék unatkoznak, nem tudják feltalálni magukat. Nem célom nekem az, hogy más nyugdíjas éveit szinezgessem. Megharakszik? - az még mindig csak az ő problémája marad. :)

Ne menj.

ENNYI!

Én nem mentem volna hozzá egy olyan férfihoz, akinek a tökeit anyuci zsebretette.

Teljesen igazad van egyébként, én sem bírnám ezt a kötelező vasárnapi ebéd dolgot, azért egy felnőtt ember hadd döntse már el, hogy hogyan szeretné tölteni a hétvégéjét. Egy normális családban akkor is tudják ápolni a jó kapcsolatot, ha nincs kötelező pofavizit, hanem mindenki csak megy, amikor akar.

Nem arról van szó, hogy ne lehetne 1 órát kibírni valahol, de amikor az embernek már saját élete, saját családja van, akkor elég ciki, hogy nem tud pl. vasárnap a saját családjával leülni sütizni meg elmenni egy moziba, mert be van írva a naptárba piros betűkkel, hogy anyósékhoz kell menni.

Csak az a baj, hogy ezt a másik félnek nem fogod tudni megmagyarázni, és nem fogsz tudni jól kijönni az egészből. Anyósod szemében te vagy a rossz, mert ennyit nem bírsz ki, és elszakítod tőle az unokát, a férjed meg mama pici fia, természetesen mindenben mellette áll, még ha néha bólogat is neked.

Ha eddig nem sikerült velük megbeszélned, ezután sem fog. Csak egyszer mondd el, hogy te a gyerekkel akkor mész, amikor kedved van, kész, pont. Majd beletörődnek.

Hát anno apám ezt felsorolta mint váló okot, amikor elvált anyámtól....

Szerintem a megfelelő az, ha egyik hétvégén egyik szülővel, másik hétvégén másik szülővel van a család, a ketto koze pedig beiktat csak otthon, együtt levos hétvégét is.

Rosszul.

Míg egy varosban laktunk nálunk is ez volt,napi telefon,hetvége egyik napja és hetkoznap egyik nap menni hozzájuk. Soha semmin nem veszekedtünk csak anyósékon.

Egy ilyen után megmondtam hogy úgysem ott képzeltem el a jövőmet abban a városban,fizu is rossz,én költözök,vagy jön velem,beszüntetjük a napi anyucitelefont es a heti 2 latogatast vagy mehet vissza hozzá.

Gyerek akkor még nem volt,házasok sem voltunk csak kb 3 éve együtt éltünk.

200km-re költöztünk,havi 1x 1 napra mentünk és heti 2 telefon. Mióta gyerek van azóta 3havonta megyünk 1 napra. Bőven elég.