Hogy mondjam meg az anyósomnak, hogy túl sok nekem?

Nem is tudom hol kezdjem... Van egy 3 hónapos kisfiam, aki a legfőbb konfliktusforrás most köztünk. Már a terhesség előtt is hetente minimum 3x jött, mióta megszültem ha tehetné, ide is költözne. Nem az zavar, hogy szereti az unokáját nyilván, hanem hogy szöges ellentétét csinálja, mint én. Egész nap egyedül vagyok a gyerekkel, az apja reggeltöl estig dolgozik nyáron. Szeretném, ha nem szokná meg, hogy állandóan kézben van, hogy babakocsiban van állandóan ringatva stb. De ha épp el kell ugranom valahova, akkor ajánlgatja, hogy vigyáz rá. Én szeretném vinni magammal, akkor jön a bűntudatkeltés, hogy bezzeg az én anyám vigyázhat rá stb. De ha itt hagyom vele 1 órára, amint kilépek a házból már kapja is ki az ágyból,sokszor visszaaludna, de anyósom szerint már ébren van, amikor meg hazajövök a konyha közepén tologálja a babakocsival. Aztán lelép, én meg itt maradok egész napra egy nyűgös, kialvatlan gyerekkel.

Néha nem tudom, hogy ez így normális-e egy nagyszülőtől, és tényleg én nem csinálom jól. Nyugodtan írjatok kritikát is, nem sértődök meg.

Egyébként a férjem nem egy anyuci kedvence, nincsenek is annyira jóban,hogy amiatt jöjjön szinte naponta. De azt sem akarom, hogy az unokáját elkapassa agyonra.

Nem tudom hogy mondjam meg, vagy érdemes-e egyáltalán, mert amúgy szeretem anyósomat, de néha már az agyamra megy ezzel, meg a sok jó tanáccsal.