Miért van az,hogy a sok vadállat elfogadja/eltűri az ember segítségét,ha bajban van?

Éppen ezért tartom egy ritka aljas dolognak, amikor evvel visszaélve az ember sunyi módon elvágja a torkukat.....

Nagyon is jól tenné a legtöbb állat, ha tartaná a távolságot az embertől.

Pl a macskák elég profik ebben, nem kevés idő, amíg kiismernek egy idegent.

Némileg gyermekded felfogás, ami a gyakorlatban nem is igaz. "Elfogadás" akkor lehetséges, amikor az állat már nincsen birtokában fizikai képességeinek és mintegy eltűri, elviseli bármely más élőlény, így az ember közelségét is.

"A kölykök anyaként tekintenek az emberre,aki táplálja őket" mondat sem igaz így általánosságban. A kölyökállatoknál a "bevésődés" bármely más élőlénnyel kapcsolatban is igaz, így akár az őket szoptató anyakutyát is anyjuknak tekintik a macskaféle ragadozók is, ha felnőve már testméretben és fizikai erőben messze meghaladják a "kutyaanyát". Madarak esetében etológusok részletesen tanulmányozták a dolgot, ott a tojásból kikelő fiókák az általuk először megpillantott élőlényt tekintik anyjuknak és ez a kapcsolat ivarérett madár korra is megmarad.

Hogyha kiszolgáltatott helyzetben van természetesen elfogadja.

Nyilván nem mindegy,hogy egy teljesen vadon élő állatról beszélünk, vagy pedig egy olyanról, ami emberek között nő fel.

Az is tény,hogy alapvetően csak néhány állat tekint az emberre zsákmányként.