Az előbb találkoztam egy rókával. Végződhetett volna máshogy az eset?

A róka elég félős. Ha nincs megveszve, elszalad előled. Valószínűleg a macska kajára (nem a macskára!) megy, mert éhes. Gondolom így, hogy jön a hideg, nehezebben talál ételt magának.

Ha meglátja, hogy közeledsz hozzá (a porta felé), úgyis elszalad.

A róka távolságtartó, de olyan szinten elfoglaltuk már azt a teret is, ahol a rókák élnek, hogy azok kénytelenek voltak alkalmazkodni.

Nem igaz, hogy nem megy az ember közelébe, ahhoz már nincs elég nagy terület, hogy messzire elkerülje az embert.

Sunnyogva megközelíti az embert, de éber fel van készülve a menekülésre, elrejtőzésre, ami nem mindig sikerül.

A veszettség az idegrendszert támadja meg, nem jó kifejezés, hogy a veszett állat barátságos, mert nem az, a viselkedése lehet árulkodó ( rossz mozgáskoordináció, éberség hiánya, nyálfolyás, stb - azért nem menekül, mert a vírus az agyműködést teszi tönkre).

Néhány éve egy kis csatorna partján megjelent egy süldő róka, az eldobált törpeharcsákat gyűjtögette.

Éber volt, figyelt, ha kellett azonnal menekült, beugrott a bozótba, de néhány méterre megközelített bennünket, és ha talált egy törpeharcsát, gyorsan eliszkolt vele.

Rájött, hogy így kaját szerezni akkor van jobb esélye, ha még az ember is ott van, mert volt konkurencia, a gólyák is ott keresgéltek, ahol volt pecás a közelben, de a patkányok is gyorsan megtanulják, hol lehet friss húst szerezni.

A róka fiatal volt, gyaníthatóan nem tűl ügyes vadász, vagy csak okos ahhoz, hogy könnyebben zsákmányhoz jusson.

Az egyik délután egyedül voltam kint, belátható távolságon belül nem volt másik horgász.

A keszeges merítőhálóm le volt rakva a fűbe, a parttal párhuzamosan, a látómezőmben csak a nyél vége volt benne.

Kapás nem nagyon volt, bele is feledkeztem a gondolataimba, egyszer látom, hogy a merítőnyél elkezd csúszni a fűben.

Oldalra nézek, ott áll a róka, tőlem három méterre, szájában a könnyű merítőfej.

Mindketten meglepődtünk, a róka elejtette a merítőt, én meg rászóltam meglepetésemben.Erre ismét ráharapott a merítőfejre, és elkezdett futni vele a susnyás felé.

El is vitte 4-5 méterre, de amikor befutott sűrű növények közé, ott már nem tudta tovább vinni, elengedte.

Gondolom, mivel nem talált törpeharcsát, a hal szagú merítőfej megzavarta, és úgy döntött, ha le is bukott, a zsákmányt viszi...