Elefántok állatkerti tartásánál melyik tartásmód a helyesebb: az ápolókkal való közvetlen testi kontaktusra épülő módszer, vagy a közvetlen érintkezés elkerülése (protected contact)?

A legtöbb tapasztalt szakértő és az állatkertek szövetsége az általánosan javasolt módszernek a protected contact-ot tekinti. Ez a módszer biztonságosabb mind az állatok, mind az ápolók számára, és kisebb stresszt jelent az állatok számára is.

Az ápolókkal való közvetlen testi kontaktusra épülő módszer néha veszélyes lehet, mivel az elefántok nagy állatok, és ha valami váratlan történik, akkor az ápolók könnyen sérülhetnek. Ezenkívül az elefántok meglehetősen intelligensek és jó a memóriájuk, így az ápolók az érintkezés során könnyen kialakíthatnak olyan kapcsolatokat az állatokkal, amelyek hosszú távon nem fenntarthatóak.

Ezzel szemben a protected contact lehetővé teszi az ápolók számára, hogy biztonságos távolságból dolgozzanak az állatokkal, ugyanakkor lehetőséget ad az állatok testi vizsgálatára, a táplálék és az ital adagolására, és az állatok napi tevékenységeinek koordinálására.

Összefoglalva, a protected contact a legbiztonságosabb és legmegfelelőbb módszer az elefántok állatkerti tartására, és az ápolóknak mindig a biztonságot kell előnyben részesíteniük az állatokkal való érintkezés során.

Az elefánt jól háziasítható, számos helyen használják igavonásra, fakitermelés során nehéz rönkök cipelésére. Jól idomítható, az emberrel szemben nem agresszív.

Ettől még az állatkertek többnyire az #1-es által leírtakat szerinti módszert alkalmazzák az által leírt okból. Amit nem említett az a fluktuáció. Nem szerencsés ha az állat túlságosan hozzászokik, kötődik a gondozójához, mert nehezítheti a munkaerő-váltást, vagy éppen annak az állatkerten belüli mozgatását, rotációját.