Szerintetek ez hülyeség?

Nem feltétlenül fogod megszeretni őket, max csak azt az egy pókot. Van olyan, aki nem érzi jól magát idegen kutyák körében, de a sajátját imádja.

Szerintem ha felelősséget vállalsz érte, és ismered annyira magad, hogy tudod hogy ez majd segít, miért is ne?

Az meg hogy félsz tőlük nem gond, más meg a repüléstől fél vagy a bohócoktól. Le kell győzni a félelmet. Az lenne hülyeség, ha meg sem próbálnád.

Sok sikert!

Ez a tériszonyosnak ki kell ugrania ejtőernyővel egy repülőgépből féle "bölcsesség"?

Hatalmas hülyeség. Tudod te mi minden kell egy madárpók tartáshoz? Tudod mennyi tudást igényel egy madárpók tartása? Tudod mennyi energiát kell belefektetni? Van fogalmad a pókfajokról, életvitelükről? Semmit nem tudsz róluk, csak le akarsz győzni egy gyerekes fóbiát?

Nem érzed magad önzőnek és tényleg nem érzed butának az ötletet?

Pont ezt csináltam gimnazista koromban :D Féltem a pókoktól, de pont volt lehetőségem örökbe fogadni egyet és amúgy érdekelnek az ízeltlábúak.

Nekem enyhült a félelem, de nem múlt el a házban élő pókoktól.

"Ez a tériszonyosnak ki kell ugrania ejtőernyővel egy repülőgépből féle "bölcsesség"?"

Arról hallottál hogy expozíciós terápia?

Nekem sikerült részben deszenzibilizálnom magam, tanulmányi versenyen a darázspók szaporodását választottam és terráriumban ott tartottam az ágyam mellett egy kövér nőstényt, vártam, hogy megszője a kokonját. Közelről kellett fényképezni és olyan érdekes volt, hogy elfelejtettem félni tőle. Azért megkönnyebbültem, hogy másnap kirakhattam a szabadba...

Azóta nem jön rám a frász, ha a közelembe kerül egy pók, de ha keresztespók hálókon kellene áttörnöm magam egy bokrosban, akkor sikítanék... vagy kikerülném inkább... ami sok, az sok.

De madárpókot biztosan nem tartanék. Max kölcsönpókot, amit visszaadhatok.

Hát nem tudom.

Én is féltem tőlük, de annyi pókkal hozott össze a természet, hogy elmúlt.

Amikor már az 50-ik keresztespók hálójába sétálsz bele sötétben arccal, már nem olyan izgi...

Soha egyszer sem csípett meg pók.