Galambot lehet tartani egy panellakás erkélyén, ami ráccsal van körbevéve, tehát lényegében az egész erkély egy röpde lesz számára? Mennyi idő múlva szokik oda annyira, hogy ki lehessen engedni repdesni a szabadba és hazajöjjön?

"Egy hideg erkélyen biztosan nem ver tanyát."

Ó ne hidd! Ha jó helyet találnak akkor elüldözni nem lehet őket! Kijárok éjszaka, hogy legalább ne legyen éjszaka nyugtuk és ne legyen kedvük ott maradni, akkor is vissza jönnek. legfeljebb nap közben, amikor az erkély felforrósodik 60-70 Celziusz fokra, akkor mennek elbújni a hűvösbe, de amikor nincs akkora kánikula, amikor már nem főnek meg az erkélyen, akkor bizony elkergetni sem lehet őket! Pontosabban lehet. Aztán mindig repülnek egy-két kört, hogy még ott vagyok-e, mert ha már nem lát, akkor megint jön leszállni.

Ezek a galambok ilyenek.Nagyon intelligensek! Ahol találnak valami búvóhelyet, mint pl virácserepeket vagy virágtartót, akkor oda közé bújnak, vagy épp a virág cserépbe bújik bele és ott rak fészket. Végül kicsi fiókából neveltem magamnak szobagalambot. Csak be kellett tanítani hova nagyon nem pottyanthat. Annyira okos mint egy kutya. Ode jön hozzám és rám néz, hogy látom-e és oda megy ahol mutattam és ahova tanítottam, hogy lehet és oda pottyant és rám néz, hogy megdícsérjem. Reggel oda ül a fejemhez és a fenekét kilógatla az oda készített papír fölé. Ott lefekszik a fejemnél és amikor kezdek mocorogni, csak akkor szólal meg a "tollas vekkeróra", hogy engedjem ki repülni. Ha meg látja, hogy nagyon álmos vagyok, akkor inkább elhallgat és elmegy valamerre a lakásba. nagyjából tudja hol teheti le a dolgot, de azokon a részeken azért kel takarítani utána. Legtöbbször sziládat potyogtat, mert minőségi magos kijár eszik. A párja, akit hozott magának, az szokott minden hónapban, amikor tojni készül, hígat fofni. Azt viszont megtanulta, hogy hova lehet, többnyire a műanyag előszoba padlóra, ahonnan aztán könnyebben feltakarítom.

Minden évben tavasszal és ősszel ontjaa tollakat és azt is fel kell porszívózni.

Van egy egészségügyi kockázata is, de nem a fertőzés, ahogy ezt nagyon sokan mondják tévesen, mert annyi fertőzést a kutya és a macska is jelent, sőt a boltban visszakapott pénz is fertőzött lehet, amit előtted egy a tenyerébe köhögő ferőző beteg adott a pénztárosnak, utána azt adja vissza neked. Vagy a kapu fogantsyú, vagy jármű kapaszkodó, de csak a tömött járművön mozdulni nem tudó ember tüsszentése...

A galambnál és a madaárféléknél a toll töredékek belélegzése okozhat egy idő után légúti allergiát és ez krónikus allargiás tüdő gyulladásban teljesedik ki ami az állandó légúti irritáció miatt tüdő fibróziban teljesül ki. Ez ellen porvédő maszkkal lehet védekezni, amikor reül vagy megrázza magát, amikor a kicsi por szerűen fonom toll töredékei szállnak a levegőben.

Aki állatot tart arra kell számítani, hogy van azért rendszeresen munka utána.

Egyébként ha egy galamb megszeret nálad, mert rendszeresen enni kap és biztonságban érzi magát, akkor vissza jön.

Az általam kicsi 3 napos, még rózsaszínű tollatlan pihátlen korától nevelt galambom nagy korában hozott magának egy lányt. Mire azt megtanítottam, hogy a fejem fölül ne foofon telibe, ahhoz jónéhányszor ki kellett dobnom (ez volt a bübntetése) és egy ideig nem engedtem vissza. majd összetörte magát, hogy bejöhessen, mert amikor normálisan viselkedik akkor mindent megkap. Párszor meg kellett büntetni ezzel a kizárással, (szeretet megvonással) de előtte még megfogtam és oda vittem aholva kakált és megmutattam neki, hogy oda nem, kicsit fenyegető mozdulattal és utána finoman lágyan kellmesen mutattam, hogy oda lehet kakálni. Ezt párszor megismételtem és végül megtanulta. ha netán rossz helyre próbálja tenni, akkor most is megmutatom, hogy hova kell tenni és hovwe tette ő, akkor már nem is kell kitenem az ablakonkívül, már em kell neki ennyi büntetés se, hogy legközelebb megértse.

nevelésként nem szabad félemet kelteni benne, inkább csak az általánosan megszokott szeretetből kell kicsit vissza venni, az a legjobb tanítási módszer.

Egyébként is állatot soha nem szabad büntetni valami rossz dologgal, viszont ha a megszokott szeretetet nem kapja meg, az már elég nagy büntetés neki és akkor inkább megpróbál a kedvedbe járni, hogy el ne veszítse a szeretetedet, ami nagyon tud hiányozni neki és így nem is távolodik el a ha a szeretet megvonással bünteted szüksé esetén. Ezzel kialakítasz egy kötődést is magad felé és egy függőséget is, amivel lehet tamítani. Az állatoknál nagyon fontos a kialakított szeretet, ami kölcsönös lesz ha jól csinálod.

Úgy viszont az állat (én galambbal tapasztaltam ki) feltétel nélkül imád! Az enyém ilyen mert a leírtak szerint neveltem és mindenben a kedvét kerestem mindig. Most úgy ragaszkodik hozzám, mintha a saját gyerekem volna, mert tudja, hogy tőlem mindig csak jót kapott. Azt is el kell fogadni tőle, ha valami nem tetszik neki és odavág a csőrével. Ezért nem kell megszidni, mert ez az ő akartat nyilvánítása, hogy valamit nem akar.

Pl oda ül a vállamra és oda teszem a kezem, hogy üljön rá, akkor jól elveri a csőrével és a szárnyával is, ha nem akar eljönni onnan. de ha mutatom, hogy ide akarlak feltenni, felemelem a kezem az ajtó széle felé és vissza teszem a galamb elé, akkor már gond nélkül rá ül és fel tudom tenni(alatta újságpapír van). A lényeg, hogy semmit nem szabad rá erőlteni. okosan kell nevelgetni, hogy ő is megértse, hogy nem akarsz neki rosszat. Megértse mit miért jó ha úgy csinál.

Nálunk már emberszámba vesszük olyan okosan és logikusan gondolkodik. Na de már nem is csoda, hiszen már 8 éves az öregfiú! :)

Azt meg még soha nem mertem kipróbálni, hogy messzebbre elviszem és onnan haza talál-e, mert annál jobban féltem, pl amikor átszáll egy tisztás fölött ahol ölyv vagy más ragadozó madarak szoktak vadászni, nehogy baja legyen. Itt a lakótelepen van elég sok madár és jóval kisebb az esélye, hogy épp őt nézné ki egy ragadózó. Ő már nálunk családtag. Szabadon mozog a lakásban de tudja hol a helye. Amikor ki akar menni, akkor az ablakba ül és ott kiabál, hogy engedjem ki.

Aztán elkezdi az ablkban verni a szárnyát, hogy engedjük be. Vagy ha kinézek, akkor a vállamra ül és ott elkezd forogni és a fülembe turbékol, közben minden forduléatnál a fülemet megsimítja boldogan. Szóval nagyon cuki.

Sőt könyvet veszünk nekik, oktatáson vesznek részt, hogy ne maradjanak egyedül azok a kutya tulajdonosok akik nem szedik össze a kutyájuk után a bűzös barna szivarjaikat a fűben és a járdákon, amibe bele szoktunk lépni és az irodában meg keressük, mi az ami bűzlik az asztal alatt, amikor neki látnánk dolgozni..

Ezt a szakirodalmat oktatjuk a madarainknak:

[link]

72%-os,

Kajakra nem tudom eldönteni, hogy ironizálsz, vagy tényleg galambokat tartasz a lakásban?

Van ismerősöm, aki a lakásban szabadon közlekedő patkánnyal él együtt boldogan, szóval semmin nem lepődöm meg.

Amikor elvesztettem a munkahelyem és mély depresszióba estem, közben kiderült hogy cukorbeteg lettem és nem láttam kiutat a kilátástalan Gyurcsány által kiárult eladósított Magyarországon, akkor ez a galamb mentette meg az életem, ő volt aki segített kijönni a depresszióból. Terápiás galamb szerepét töltötte be nálam.

Egyszer csak kint találtam az erkélyen tojást és ült rajta egy galamb. Az egy kicsit oldotta az akkori mély elkeseredésemet ahogy láttam, hogy ott fejlődik egy kicsi élet. Ez olyan, mint amikor valaki virágot ültet és látja ahogy felnövekszik és virágzik.

olyan megkönnyebbülést okozott az akkori kilátástalanságban.

Hamarosan kikelt a kicsi galamb, de a harmadik napon nem jött hozzá vissza a mama melengetni és etetni. Megsajnáltam és behoztam a lakásba. Jólesett, hogy tudok gondoskodni egy kis érzékeny élőlényről aki rá van szorulva a segítségemre. Napról napra éreztem, hogy valakinek szüksége van rám és csak rám számíthat. Éreztem, hogy valakinek fontos lettem.

Éjszaka is felkeltem megnézni, hogy nem hűlt-e ki a vizes palack pótmama, nehogy megfázzon a kicsi. Néztem, hogy elég kaja van-e még a kis begyében, de az általában kibírta estétől a reggeli etetésig, csak a vizet kellett éjszaka is cserélni mellette kétszer is 40 fokosra. Azon volt egy porruha réteg, nehogy túl meleg legyen neki a közvetlen meleg vizes palack. kívülről lazán a kicsi madárra és a palackra tettem még egy réteg ruhát vékonyan, hogy alatta a meleg levegőben tudjon kijjebb beljebb menni, ahogy ő érzi ami neki jólesik.

Úgy gondoskodtam róla mint egy szülő a kicsi csecsemőjéről szokott. Rendszeresen tömtem a kis begyét műanyag fecskendőből vízzel kevert búzadarával, közben kitapintottam mennyire duzzad már neki, meddig tömhetem. Alatta újságpapír volt és azzal tudtam tisztán tartani a műanyag tálcát amiben volt a kicsi madár. Kiskorában nagyon gyakran kellett cserélni alatta.

Ez a szeretet teljes foglalatosság többet ért a depresszióm kezelésében bármilyen gyógyszernél. Egy ilyen kicsi lény a szeretet erejével tud gyógyítani és lelki erőt adni a további élethez.

Felkeltette bennem azt az érzést, hogy van értelme az életemnek, amit elvett az MSZP kormány először a munkahelyem alvállakozásba szervezésével, aztán még azt is elvette tőlem. Már végül jött a végrehajtó, mert nem tudtam már rendesen fizetni a közüzemi számlákat, pedig nem vettem fel semmilyen kölcsönt, de az a kormány teljesen el lehetetlenítette az embereket, hajléktalan tömegeket termelt ki és juttatott az utcákra, abba betegedtem bele én is és még nagyon nagyon sok ember, aki egyáltalán túllta azt az időszakot.

Ezen a kegyetlen kizsákmányoló időszakon ez a kismadár tudott átsegíteni azzal, hogy létezett és kezdtem látni az értelmét, hogy létezem.

Azóta nagyon sok olyan közös élményben volt részünk, amikor tőlem tanult turbékolni teljesen egyedi módon csinálja. Mindig mondtam neki, hogy gyönyörű kicsi galambom. A gyönyörű szót nagyon sokszor hallotta kicsi korában és elkezdte próbálgatni mondani, utánozni ahogy én mondom neki.

Közben egy nagyon mély lelki kapcsolat alakult ki közöttünk.

Ahova kakilni szokott, oda újságpapírokat teszek és tudja, hogy oda lehet nyugodtan, azért nem szidom meg. Azt is tudja, hova nagyon nem szabad.

éjszaka az ajtó tetején alszik általában, de van amikor az ágy fejtámaszára helyezkedik el és a fenekét kitolja a mellette a földön levő újságpapír fölé és ott lehasal mellém. Oda szokott bújni a fejemhez ilyenkor. Aztán gondol egyet és megy az ajtóra, de reggel mindig oda jön hozzám és a fejemhez letelepedik és úgy helyezkedik ahogy tanítottam neki. A fejét felém fordítja és úgy pihenget amíg fel nem ébredek látványosan. Szoktam őt lesni, mint csinál ilyenkor de hamar észreveszi ha csak sumákolok. Addig nem is mozog vagy nem hangoskodik, amíg nem látja, hogy már mozgok és ébredezek addig nem akar zavarni, csak azután kezdi mondani a megszokott módon, hogy engedjem ki repülni.

Aki csak az utcáról ismeri a galambokat, az nem is tudja micsoda lelke van. Úgy viselkedik itthon, mint egy házi macska, de annál sokkal értelmesebb. Most épp az ágyam fejrészénél elbújt a fal mellett és ott szundikál. Várja, hogy oda menjek mellé és a fejemhez dughassa az övét.

Ez már nem is galambként viselkedik, hanem olyan mint egy családtag. Nem is olyan ő már családtag! Sokszor megsimogatom a nyakát és ő becsukja a szemét és ott alszik el a kezemben. Össze vissza puszilgatom, annyira aranyos kis madár és a sok buta tévhittel szemben semmi betegséget nem kaptam el tőle a sok év alatt. Inkább erősíti az immunrendszerünket, mert azért kint jár délelőttönként a többi galambok között. ott forog és udvarol acsaj galamboknak. Tudja, amikor a gazdi megszeretgeti, azt engedni kell, de neki is jólesik, mert utána mindig forogni kezd, mint amikor örül. Ezzel fejezi ki az örömét.

Amikor kinézek az ablakon, akkor oda repül és a vállamon kezd el forogni és mély búgó hangon minden fordulatnál megsimítja a kis csőrével vagy a pofijával puhán a fülem és szinte bele borzongok ahogy mélyen búgva bele turbékolja amit tőlem tanult.

Szóval lehet imádni! Amikor született, a 2008-ban volt és most szeptemberben múlt 8 éves! Komolyan imádjuk egymást.

Egyébként említetted, hogy van aki patkányt tart. Igen, volt egy barátnőmnek fehér patkánya, az is aranyos volt de az nem volt ilyen okos. Nyilván, nem a csatornában a sz.rban mászkáló állatról van szó, hanem arról akit te nevelsz fel, mint egy kutyát vagy bármilyen kis állatot. Az egészen más dolog, legyen bármilyen állatról is szó. Ezt azért bárki tudja.

Sőt volt ismerősöm akinek óriáskígyója volt a lakásában.

Sok féle állatot lehet tartani és mindenki mást tart és mást szeret.

Az ártatlan kiszolgáltatott állat szeretete mutatja meg ki milyen ember. Aki az állatokat nem tiszteli és nem szereti, az az ember társait is legtöbbször elutasítja vagy csak is érdek kapcsolatokat alakít ki és nincs igaz barátja csak érdek kapcsolatai.

Engem egyszer úgy fogadott be egy család a baráti körébe, hogy a kutyájuk hogy áll hozzám, de másokat is a kutya fogadta be elsőként. Az állat a legjobb emberismerő. Meglátja ki milyen emberséges. Azt mondták már utólag, hogy az állat ismeri ki legjobban milyen ember és meglátszik a viselkedéséből, ki az aki megadja a kölcsönös tiszteletet más kiszolgáltatott lényeknek is.

Azóta ez már nálam is mérce.

Aki egy állatot nem tud tisztelni, azt már nem tudom én sem elfogadni közeli barátként, mert az csak az érdek kapcsolatokat keresi de soha nem lesz őszinte barát vagy emberséges ismerős.

Nekem ez a galamb már a fogadott, nevelt fiam lett.

Tőlem tanulta mindent amit ismer és hozzám alkalmazkodott a legjobban és kölcsönösen alakítottuk egymás empátiás érzékét.

Sokan nem is gondolnák, egy kis állatka micsoda emberségre tudja tanítani a gazdáját.

Aki ezeket a finom lelki dolgokat nem tudja értékelni az csak használja a másikat és ha az érdeke úgy kívánja akkor bárkit eltaposna. Bárkit!!! A legjobb barátját is, akit addig annak nevezett!

https://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo

Egyszer láttam egy olyan részeget (szándékosan nem írtam embert), aki egy nyakára kötött spárgánál fogva húzott a földön egy fehér nyulat. szegény nem tudott menni mert rágatta és csak úgy gurult és csúszott a porban.

Na az ilyen embertelen lényeket, aki egy állattal így bánik, szerintem a normális ember megveti.

Sőt majdnem elfelejtettem mondani, van aki kutyát tart és minden nap legalább kétszer végig járatja más állatok kikakált nyomaiban, aztán beviszi a lakásába és ott meg felugrik mindenre és a gazda kedvenc foteljében helyezkedik el ha a kedve tartja, az netán jobb?

Ma értesítettek hogy találtak egy törött szárnyú galambot, kiszálltam, és most itt van a Helén.

Jaj a Helén:)

Van benne valami postagalamb-faj is. Nagyon pofa.

Szeretném, ha minden madárnak olyan mázlija lenne ha már megsebesül, mint azoknak, akik végül hozzám kerülnek.

"Ma értesítettek hogy találtak egy törött szárnyú galambot, kiszálltam, és most itt van a Helén."

Olyan szívesen kiszállnék én is a galambommal időnként, de sajnos ebből a szempontból fogyatékossággal születem. Nem nőtt ki a szárnyam. :)