A galambok okos állatok?

Kb 2006-tól kezdtem foglalkozni kint élő galambokkal, akik ide jöttek fészkelni az erkélyre. Akkor azok a madarak, pontosabban a felnövekvő fiókák rajtam ugráltak és még a fülemben is kutattak a kis csőrükkel, annyira közvetlenek voltak velem. Azután 2008-tól már behoztam egy kis galambot és a kintieket már nem nagyon engedtem ide, viszont a kicsit úgy neveltem, mint ha a saját gyerekem lenne, éjszaka is többször felkeltem hozzá, mert etetni kellett a kicsi kopasz galambfiókát és cserélni kellett a melegvizes palackot mellette, ami a meleg galamb szülő testét pótolta. Elkényeztettem, mint írtam is korábban. Ez a galambocska néha meglepetésszerűen a fogaim közé is benyúlt kicsi korában és megkopogtatta amikor éppen valamin nevettem, de azóta még megfázásom sem volt, nem hogy bármi más fertőzésem lett volna.

Többen mondják, hogy fertőznek a galambok, de én inkább ellenálló lettem minden korábban engem kerülgető betegséggel szemben, mint pl a korábbi megfázások voltak. Lehet, hogy sok kicsi védőoltás szerű mikro fertőzések alakítottak ki bennem nagyobb ellenálló képességet, de a galamb óta jobb lett az immunrendszerem. Egyébként a galambom egészséges, neki sincs baja és nekem sem okozott eddig még semmit a (7+2=) 9 év alatt, pedig már itt van mindig galamb tényleg nagyon régóta.

Egyébként amit az állatok közelségéről mondanak legtöbben, azt érdemes megnézni. Egy műsor volt ezzel kapcsolatban a tv-ben.

https://www.youtube.com/watch?v=v9kz6N0lwaM

Ami pedig a galamb pottyantást illeti, részben megtanítható, hova nagyon nem szabad, másrészt ahova mégis megengedjük oda papír van téve és időnként azt cserélgetem.

Az idegen galambok persze nem háziasan viselkednek, különben ha ismerik az igényeinket és valami érdeküket érintő dologgal rá vannak szorítva, hogy eleget tegyenek annak, akkor nagyon jól tudnak tanulni és alkalmazukodni, de lényeg, hogy mindenek előtt elnyerjük a bizalmukat, Metrt ha bármit teszünk, amit ők nagyon nem akarnak, illetve amivel eljáttszuk a bizalmat, pl megfodgossuk az akaratuk ellenére, akkor mindig menekülni fognak. Olyan szokásokat is fel tudnak venni amit elvárunk tőlük, he sikerült elnyerni a bizalmukat és biztosan benne, hogy nem teszünk rosszat nekik, csak olyant ami nekik is jó.

Aztán már csak a tudtukra kell adni, mit szeretnénk és mit nem.

Ha elég bizalmas kapcsiolatba kerültünk velük és megismertük egymás nyelvének a fontos részleteit, a galamb a mi számára fontosabb szavaink jelentését és mi a galamb gesztusait, akkor már tudunk vele kommunikálni egy szűkebb módon.

Pl. volt amikor éppen mentünk el itthonról és nem akartam már kiengedni, merrt akkor sokáig nem tudott volna bejönni. A galambocska pedig mondta a magáét, hogy ki alarok menni, a maga formájában.

Erre mondtam neki, hogy "most nem lehet, mert elmegyünk itthonról és majd jövünk haza".

Amikor elmegyünk, akkor mindig ezt szoktam mondani és tudja, hogy utána sokáig nem lát itthon.

Most mégis mondta a magáét, hogy "..de ő ki akar menni".

Erre magyaráztam neki még ismert szavakkal, hogy "most nem szabad kimenni".

A "nemszabad" szóra felkapta a fejét és azonnal rám nézertt, szinte mondta, hogy "mit nem szabad, hiszen nem csináltam most semmi rosszat!" ...mert mindig akkor szoktam neki ezt mondani, amikor olyant csinál amiért megszidom. Szóval nagyon okos értelmes kis galamb.

.

A galamb a gesztusok alapján kommunikál. megfigyeli mit mondasz, mutatsz neki viselkedés formát és ő is mutatja amit szeretne, csak meg kell figyelni és meg kell tanulni mi mit jelent.

Hihetetlenül okosak, de ahhoz, hogy valaki megértse mit mondanak, össze kell szokni azzal a madárral, hogy kialakuljon a közös gesztus készlet és már is megértitek egymást. nem szavakkal, hanem azzal a viselkedéssel, amit mutat.

Pl, oda megy valahova és elkezdi az üres szőnyeget böködni a csőrével és időnként rám néz, akkor azt jelenti, adj napraforgó magot (a többi mag féle mindig előtte van a szék alatt egy dobozban, benne kisebb dobozokban kölesmag, kisvödörben búza).

Aztán a lány a párja oda jön és ha éppen a szobában reggelizek az őlemben tálcán és nem figyelek rá, akkor oda áll és először nagyon néz. Aztán ha nem nézek rá, akkor elkezd kiabálni, nyögni, szinte nyivákolni hogy figyeljek oda és rám néz, figyel nagyon tartósan, hogy adjak neki valami finomat. Nagyon szereti a kifli darabokat, azért teljesen oda van.

Na a múlt évben jól megviccelt a lány! :)

Amikor oda jött, hogy adjak neki kifli morzsákat, akkor oda dobtam egy kicsivel nagyobb darabot, hogy majd eltépkedi magának és nem kell kicsi morzsánként etetnem. Elkezdte dobálni és úgy szaggata egyre kisebb darabokra. persze én meg ettem közben a fotelban kényelmesen elhelyezkedve a tálcáról és bele feledkeztem az evésbe.

Aztán láttam, hogy egy kis falat kiflit a tálca mellé ejtettem a fotelba és gyorsan bekaptam mielőtt leesik.

Kezdtem volna csócsálni, amikor lenézek a lánygalambra, hogy hol tart a nagy darab kiflivel.. és nem látom sehol a kiflijét, pedig elég nagy darabot kapott ahhoz, hogy felfalja ennyi idő alatt. Akkor gondolkodtam.

Azt a darabot dobálta és.. hoppá, azt amit találtam magam mellett, azt ő dobta fel nekem a fotelba és nem én ejtettem le amit gyorsan bekaptam. Na bassss.. azonnal kiköptem és ledobtam mérgesen, de aztán jót nevettem rajta, hogy végül is nem én adtam a galambnak enni, hanem ő etetett meg engem. :)))

Attól se lett semmi bajom, szóval ez általában túlzott félelem mindentől, hogy fertőz.

Aki minden után sterilizálja magát és kerüli a legkisebb fertőzés lehetőségét is, az elkapja a legkisebb fertőzést is amikor találkozik vele, viszont aki természetesen él, azt agyon sem lehet csapni, mert hozzá erősödik az őt körülvevő természethez.

Egyébként meg minden embernek magának kell összeszedni a saját macskája és kutyája, tegeri malaca esetleg bármi más állatkája után azt amit az otthagyott.

.

"horex nevű felhasználó válasza:

Okos, csak ne sakkoz vele"

Ezen vagy 5 percig nevettem egyfolytában, de fuldokolva.

Már a galambom is elkezdett morgolódni az ajtó tetején, hogy miért 'röhögök' olyan törvénytelenül és főleg miért nem hagyom őt aludni! Aztán felnéztem rá és megláttam a képen lévőhöz megtévesztésig hasonlító madarat és elképzeltem a sakktáblán sorban ami a viccban áll.., ettől még jobban kezdtem nevetni, sőt már a galambom is segített, igaz ő méltatlankodva mondta a magáét. :))))

Szóval ez nagyon nagy poén volt!