A galambok okos állatok?

Madarak közt középszint felett lehetnek, de ugye a tájékozódási képességük kiemelkedő ,lásd postagalamb. No meg az hogy alkalmazkodtak az emberi környezethez az is mutatja hogy okosak,kitanúlták az emberi viselkedést és hasznot húznak belőle .

De pl egy papagáj azért sokkal több mindenre megtanítható és nem csak a beszédre.

Van annyi esze, hogy életben maradjon/szaporodjon az adott környezetben.

Sose értettem ezt az "okos" állat kifejezést. Minden állatnak van annyi esze, amennyi éppen szükséges a fennmaradásához.

Végig ülték a háztető gerincét, amikor a borsót vetettük.

Félrehajtott fejjel nézték, figyelték, és ők voltak az elsők, amikor elkezdték "kicsépelni" a helyéről, amikor már szeme volt a borsónak!!!

Szóval meg van a magukhoz való eszük!

Elég okosak, mivel a házi galambokat is szokták idomítani, de a hollónak is csak a két éves gyerekkel van egyszinten, ami mondjuk egész szép teljesítmény.

Attól függ, milyen galambra gondolsz...

Ahogy én tapasztaltam, hihetetlenül okos állatok.

Különösen okosnak találtam azt a galambot, amelyiket 2008 őszén még csupasz rózsaszínű testű három napos kicsi kopasz madárkaként hoztam be az erkélyről, mert kicsit hűvösebb volt akkor az idő és elég régen nem ült rajta az anyja.

Akkor elhatároztam, hogy felnevelem magam.

Azt talán nem is kell mondanom, hogy eleinte csak műanyag fecskendőből tudtam etetni búzadara és víz keverékével és 40 fokos műanyag palackba töltött meleg víz volt a pótmama. Egy ruha darab volt a műanyagra terítve, mellé tettem a kis galambot és a tetejére lazán került még egy porruha. Azóta a kicsi madár már 7 éves okos nagy galamb, és most lesz a szülinapja (vagyis épp most van a hetedik ! ) :)

Tőlem tanult mindent és a turbékolás mintát is abból vette, amit sokszor hallott tőlem. Eleinte azt próbálgatta utánozni turbékolásként, hogy jólegyél, de amit sokat mondtam neki Kicsi korában, hogy "gyönyörű".

Most úgy turbékol legtöbbször.

Amikor tanulta, mert úgy próbálgatta csukorr szemmel utánozni, mint ahogy a papagáj szokta, amikor beszélni tanul. Eleinte volt amikor eltévesztette és úgy mondta ki a szót, hogy "gyöny.rű" Akkor sokszor elismételtem neki és volt mikor kimondta, de volt amikor megint csak elharapta a szót. Akkor megpróbáltam úgy is mondani ahogy ő eltévesztette, de erre nekem támadott, hogy miért csúfolom. nekem ugrott és össze-vissza vert a szárnyával és csipkedett érte.

Ilyen elvont dolgot megértett, hogy most őt kicsúfoltam.

Volt hasonló másik eset is, amikor már nagyobb fiúcska volt a galambom és már felizgatta a kéz és lábujjunk és sokszor eleinte megis ugrotta, amikor még nem tudtuk mit is csinál, aztán törölközhettünk utána. :)

Éépen ült az ajtó tetején, ami alatt az újságpapírok vannak kiterítve, ahova járhat pottyantani, na meg ahol éjszaka aludni is szokott. Épp ledőltem egy kicsit és onnan néztem mit csinál. Mutattam neki, ahogy ő szokott csinálni párzó mozdulatokat. Erre megint nekem ugrott, hogy miért csúfolom ki őt.

Egyébként sokszor amikor beszélek hozzá, akkor olan figyelmesen néz velem szembe, nézi az arcom, miközben neki beszélek, hogy már egy-egy pillanatra zavarba jöttem, hogy ez a madár érti amit mondok.

nyilván nem minden szót, de a galambok a gesztus alapján értik meg egymás szándékát. Az én nevelt galambom viszont kiskorától mindig hallja a szavakat és nagyon sok mindent meg is tanult belőle és megért dolgokat, ezt már észrevettem.

A kinti galambok csak azt nézik, hogy valaki közeledik és elreppennek. Ez a madár viszont az arcunkat nézi. Tudja, hogy általában figyelünk rá és vigyázva lépünk mellette. de azét vigyáz.

Amikor ki akar menni, akkor az ablakba ül és ott iabál, hogy engedjem ki. Akkor mindig kinyitom az ablakot és kimegy repülni.

Volt amikor éppen készültünk elmenni itthonról, ilyenkor viszont nem szoktuk kiengedni, mert ha valamiért be akar jönni, akkor nem tuduk beengedni.

Indulásra készen voltunk és a galambom kiabált, hogy nyissam ki az ablakot. Próbáltam magyarázni neki, hogy megyünk el itthonról, akkor általában már tudja mi az, hogy sokáig nem lát minket. Ennek ellenére ki akart menni.

Oda szóltam neki, hogy most nem szabad. Erre felkapta a fejét, sokat mondóan rám nézett, hogy mit nem szabad? Nem csinált ő most semmi rosszat, amire mondani szoktam, hogy "nem szabad".

Nagyon oks kis madár.

Amikor reggel alszom, akkor oda jön csendben az ágy mellé, vagy a fejrészére fekszik, a fejem mellé hasal, hogy a farok része kifelé lógjon és megvárja amíg felébredek, csak azután kezd el kiabálni, forogni a fejemnél, ezzel mutatja az örömét és csak akkor szól, hogy engedjem ki repülni. Van egy párja is, amikor a nász időszak tart, akkor viszont kiabál, turbékol, morog bármikor amikor az ösztöne megkívánja. Akkor nem néz senkit és semmit, csak a lányt, aki a párja.

Általában az ajtó tetején szokott megpihenni, de még az esti időszakban ode ül a fejem mellé az ágy fejrészéhez és ott szokott lehasalni. Mondom neki, hogy "szeretlek gyönyörű kis csibém". Persze, ivel gesztussal kommunikál a galamb, ezért mély búgó halk hangon mondom, ekor látom rajta, hogy tudja, érti mit mondok és becsukja a szemét félig és láthatóan jólesik a kis lekének a kedveskedés. Ismeri azt a szót, hogy szeretlek" és mutatja, hogy nagyon jólesik neki ha mondom. nagyon lassú mélyeket pislog ilyenkor és majdnem elelszik tőle, annyira szereti.

Itthon már sokszor megfogalmazódott, hogy szinte olyan annyi esze van mint egy embernek, de főleg a lelke az ami hatalmas és mély érzelmű.

De ha csak azt nézzük, hogy mennyire alkalmazkodóak a galambok, akkor abból is lehet látni, hogy van kis okos eszük. Fleg ha valakitől emberi dolgokat tudnak tanulni, akkor látjuk meg a maguk értékrendje szerint megítélve, hogy tényleg okosak.

Okos, csak ne sakkoz vele

[link]