Hogyan foghatnék be egy galambot?

Legjobb ha kicsi fiókát nevelsz fel mert egy felnőtt galamb soha nem lesz olyan mint amelyik téged tekint a szülőjének. Előszöris melegen kell tartani amíg nem nő ki a tolla. Ezt úgy csináltam, hogy 2 literes műanyag palackba kb 40 fokos vizet töltöttem és betekertem porrongyba. Mellé tettem a kicsit és lazán letakartam.

Enni és (vizet először cseppekben) rendszeresen kell adni. Bal markodban finoman megfogod a madarat és a mutató és hüvejk ujjal finoman meg lehet fogni a csőre két oldalát. (az orr lyukát ne fogd be!) A másik kézzel lehet rakosgatni a magokat. A búza, árpa magot szeretik de a nagyobb madár a héja nélküli napraforgót imádja. Valamiért a sózott napraforgó a kedvenc. (Próbáltam sótlant is adni de ezért nem rajongott annyira.) Kicsi korukban imádják a gyümölcsöt. A szőlőért vagy banánért rajonganak kiskorukban. Később már kevésbé esznek ilyesmit, ahogy tapasztaltam. Amikor mostanában (nagykorában) próbálom vele megkóstoltatni a gyümölcsöt, akkor megrázza a fejét és nem fogadja el.

A kicsi madár egy idő után megtanul önállóan enni és imádnivaló kedves kis galamb lesz belőle.

[link]

Viszont 3 hónapos korára megpróbál leválni a "gazdiról". Akkor már fontosabb lesz neki a párja amelyikkel megismerkedik. A képeken látható is elment egy idő után. Látszott rajta, hogy nehéz a döntés, szinte egyfolytában bámult rám, miközben megjött a párja, de végül azzal elrepült. Utána egyre inkább elidegenedett tőlem. A végén már meg sem ismertem.

Visszatérve a kicsire amit felneveltem és most is itt van..

olyan időszakban érdemes behozni a kicsit, amikor utána tél következik és akkor bent marad, illetve visszajön és hozzád szokik ismét a "változás" leválás kora után.

Amikor hideg tél van mire fenő ekkorára, akkor csak pár napra tűnik el, majd visszajön mert kint hideg van és kaja sincs ahogy nálad megszokta.

Na és nem tartom fogva. Azt teljesen rábíztam, hogy mikor jön-megy. Amikor ki akar menni akkor kinyitom az ablakot.

Sokszor vissza jön és kimegy megint.

Van amikor kihajolok az ablakon és látom, messziről repül felém. Már ismerem, lehajtom a fejem és a hátamon landol hangos turbékolás közepette.

Na és tőlem tanult turbékoni. Nem azt mondja amit a többi galamb. Mindíg kényeztettem és mondtam neki,. gyönyörű kis madár. Megtanulta és az lett a kedvenc szava, "gyönyörű.. gyönyörűű" mint egy papagály. :)) Nagyon aranyos!

Nekem így lett egy imádnivaló galambom. Úgy meg tud szeretni mint egy macska vagy kutya vagy bármilyen háziállat, azzal együtt, hogy azért a vad ösztönei megmaradnak.

Ez fiú madár és amit a saját területének érez, ott támadja a lábunkat. Ösztönből úgy viselkedik mint egy kiskakas. Szárnyával püföl és csípked (nem nagyon). Amikor felveszem (kézbe veszem) akkor már simul és látszik, hogy jólesik neki a szeretet.

Reggel ott ül a fejemnél és finoman a fülemet csípkedi ha látja, hogy már kezdek ébredezni, mocorogni. Addig csak némán ül és bámul rám, őrzi az álmom (mint mondták a családtagok).

Az utolsó hozzászólás, nagyon mesébe illő, nem a Redaders Daigesnek dolgozol... ?:)))

Írhatnál egy Níls Horgersonos mese könyvet, hátha megfilmesítik… ;)

Azt azért nem hiszem el, hogy még „besszel” is, azt szerintem csak magadnak hiszed el, túl egyedül lehetsz, ha már ébren is meseszerűen álmodozol... :)))

De a Story nem rossz ;)))