Hogy szelídíthetném meg a madaraimat?

Ennél szelídebbet már ne akarj, sokan ennyire sem tudják megszelídíteni a madaraikat.

Semmilyen madárfajtát, legyen az papagáj pinty kanári vagy galamb, ettől a szinttől nem lehet jobban szelídíteni, természetükből eredően nem azok a cirógatós/babusgatós állatok.

Kivételt képeznek a kézzel, ember által nevelt madarak, de legtöbbször ők sem hagyják simogatni, cirógatni magukat:

https://www.youtube.com/watch?v=sjccwAo9Uew

https://www.youtube.com/watch?v=zGyVt_qigcY

2-4-es vagyok

Nekem kacagógerlém van, és az sem szelídebb ennél. Két nimfapapagájjal van együtt (azok még vadabbak, mert az egyik zsigerből utál engem, nem tehetek róla, a másikat meg bele viszi a hülyeségbe). Be tudom tenni a kalitkába a kezemet, készből eszik, ha akarja meg is érinthetem, kiengedem a kalitkából és repked, de ha meg akarom fogni, hogy visszateszem a kalitkába akkor menekül és mikor megfogom is látom rajta, hogy nem szereti.

Itt az én galambom:

https://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo

Ő jól elver, ha nem azt csinálom vele, amit szeretne.

Az sajnos a legrosszabb, ha az akarata ellenére megfogod és úgy tartod egy ideig. Majd még írok ezekről mert sok dolgot kitapasztaltam, ugyanis kb 2005-6-tól kezdtem galambokat szelidíteni és sok dolgot megtapasztaltam már velük.

A mostani galambomat én neveltem három napos korától, még nem volt sárga pihe sem rajta amikor behoztam. Enni persze nem tudott, így nekem kellett a csőrébe adagolni vízzel kevert búzadarát fecskendőből, ahogy kitapintottam, hogy laposabb lesz az etetés után gömbőlyödő bögye, akkor megint etettem éjszaka is. Műanyag flakonban volt 40 fok körüli víz és azon egy takaró ruha, ami mellé tettem és az egészet még letakartam lazán kismadárral együtt. Nem látott felnőtt madarat közben, akitől eltanulhatta volna, hogy az embertől félnie kell. Megszokta, hogy csak azt csinálom, ami neki jó és ami ellen nem tiltakozik. Ez a felnőtt madaraknál is fontos, elengedhetetlen dolog. Már felnőtt és saját tiltakozása ellenére így "megfélemlített" madár már nagyon nehezen lesz barátkozó, de az sem lehetetlen.

A lényeg, hogy semmit ne erőltess vele kapcsolatban. Legyen szabadon lehetősége elmenni tőleg és ne fogd meg az akarata ellenére soha. Ennivalót oda tegyél, ahol a közeledbe kell, hogy menjen érte, de soha ne élj vissza a lehetőséggel, hogy ekkor elkapod, mert ettől elveszti minden bizalmát, ami addig kialakult. Engedni kell, hogy lassan, hetek, hónapok alatt egyre közelebb menjen önmagától hozzád és azt is megtanulja, hogy nem fogod meg soha a közelséggel visszaélve. Akkor már lassan talán megszokja, hogy önmagától, szabad akaratából közelebb megy hozzád, ha látja, hogy nem fogod meg az akarata ellenére. Később már a kezedből is elveheti magot, közben megérinti a kezed és talán rá is ugrik, ha látja, hogy akarta ellenére nem akarod megfogni.

Ez a videón látható galamb a kezemben nőtt fel és neki teljesen természetes, hogy bármikor megfoghatom. Reggel oda jön a fejemhez és oda ül, kifelé fordítja a fenekét és ott alszik a felem mellé feküdve, szinta hozzá és a fejemhez, mert ennyire bízik bennem. Viszont ha a fészekről van szó, abban nem ismer tréfát. Ott a közelében bárkinek neki rohan és jól összeveri, mert a családi fészek nála a legfontosabb.

Egyébként nagyon sokat beszéltem neki én is kiskorában.

Tőlem tanult meg turbékolni. A videón is lehet hallani, ahogy a vége felé ismételgeti azt amit mindig tőlem szokott hallani, amit sokszor mondok neki, "gyönyörű, gyönyörű".

Van egy párja, akit kintről vadgalambként fogott magának, mert mindig kiabál, hogy engedjem ki. Amikor meglát kintről, akkor jön a vállamra és ott forog a fülembe turbékolva búgó hangon, amit tanult tőlem, gyönyörű. Ez lett a neve is.

A lány galamb eleinte nagyon félt tőlem, de évek alatt megszokta, hogy nem bántom, csak akkor dobtam ki eleinte amíg nem volt szobatiszta. Mostanra megszokta nagyjából, hogy hova szabad és hova nagyon nem szabad pottyantani.

Mikor netán elvéti, akkor megmutatom neki. A galambok úgy "beszélnek" ergymással, hogy megmutatják mit akarnak. Pl a 'Gyönyörű' úgy hívja oda a műásik szobába a lányt amikor a másik szoba ajtón ül, hogy oda megy a kajás edényéhez, aztán kiszalad az előszobába és felnéz a lányra, aztán vissza szalad a maghoz. Ezt addig ismételgeti, amíg a lány oda nem megy mellé enni. Sokszor már én is segítek neki és hívom enni a párját. Olyankor előbb-utóbb jön is. A Gyönyörű meg hálásan néz rám olyankor.

A lényeg, hogy soha semmit ne erőltess, mert azzal elvadítod magadtól és ha csak rád néz, mindig félni fog.

A szobatisztaságot is csak úgy tanulja meg nagyjából, ha meg van köztetek egy bizalom. ha tudja, hogy csak annyit teszel vele, amit megenged. A kölcsönös tisztelet az ember és állat közötti kapcsolatban ugyanolyan fontos, mint az ember és ember között, ha nem még sokkal fontosabb. Ehhez viszont az kell, hogy ne fogd meg, ha ezzel megrémítenéd. Először ennivalóval vedd rá, hogy egyre kötzelebb menjen erőszakos közeledésed nélkül is hozzád, pl enni. Esetleg adj neki valami olyan mag félét, amihez még nincs hozzá szokva. Az enyém hántolt sós napraforgó magot imádja. Próbáltam neki sótlant is adni, de az nem hozta lázba. Meg kell próbálni megkóstoltatni vele (elé tenni ételként).

A galambot amikor kiengeded a szobában, akkor a magot miután már megismerte és szereti, valahova a közeledbe kell letenni, hogy össze kapcsolja veled, vagyis azzal, hogy úgy jut hozzá, ha a közeledbe megy önmagától és látja, hogy nem fogod meg, nem bántod közben. Azzal, hogy úgy jut hozzá, ha a közeledbe megy önmagától. Viszont előtte meg kell, hogy kóstolja, hogy megismerhesse, hogy ez a "jutalom falat" ami sokkal inkább ízlik neki mint az eddigi magok.

Neked viszont főleg eleinte meg kell tartóztatni magad, hogy ne akard megfogni. Azt majd később, ha már elnyerted a bizalmát. Akkor is csak amit enged önmagától. Ha fokozatosan csinálod, akkor hónapok, esetleg évek alatt rá lehet szoktatni, hogy ne tartson a kezedtől. Igaz ez már nehéz lesz, ha többször úgy megfogtad, hogy félt közben, de nem lehetetlen csak idő és részedről hatalamas türelem kérdése.

A szokásos kaját ne kösd a közelségedhez, mert ennie kell, csak a jutalom falatot, a tisztított napraforgó magot ami lehet, hogy nála is beválik, annak az elérhetőségét tedd a közelségedtől függővé. Ettől függetlenül tudja enni a szokásos dolgokat, az fontos.

Egyébként az enyém valamilyen gabonafélét szokott kapni, leginkább búzaszemeket, de megeszi az árpát zabot, apró magokat, kölesfélét Azt papagáj vagy pinty eleségként lehet venni. Azt is nagyon szeretik még de még. Aztán a fehér lisztből készült kenyeret, zsemlét és kifli tésztáját is imádják. Néha csemegeként szoktam adni nekik. Amikor a szobában tálcáról reggelizek, oda jön hozzám a lány (ő a vad kintről jött félős madár) és néz, csak néz rám, hogy adjak neki belőle, Ha nem veszem észre, akkor elkezd morogni, hogy figyeljek már rá és adjak neki. Volt amikor ledobtam egy kifli darabot, hogy majd szétszedi. Közben ültem a fotelban és tálcán ettem. Ő meg közben dobálta, rázta tépte vadul a kifli darabkáját. Egyszer látom, hogy mellettem, a fotelben van egy kis darab kifli, gondoltam leesett tőlem ahogy eszek és bekaptam. Akkor nézem, hogy eltűnt amit eddig a galamb a földön dobált. Na gyorsan kiköptem, mert kapcsoltam, hogy azt a galamb dobta fel nekem véletlenül.

Adott nekem ő is enni reggelit. :))

Nagyon aranyosak ezek a madarak de meg kell adni nekik is a megfelelő tiszteletet ahhoz, hogy elnyerhesd a bizalmukat, azután viszont már a legjobb barátaiddá válnak. Ez minden jó kapcsolat alapja.