Találtam egy postagalambot sérült, mihez kezdjek vele?

[link]

Ezzel a hapival vedd fel a kapcsolatot, azt írja a bemutatkozó szövegében, hogy vannak nemzetközi kapcsolataik is. = Csörögj rá telefonon, és e-mailban küld el neki a pontos címedet, ha lehet, menjen, küldjön a galambért, egy hozzáértő a többi galambbal együtt könnyebben el tudja látni, másrészt a galambnak is jobb, ha nincs egyedül!

Debreceni Egyesület címét, elérhetőségét most nem találtam!

Majd írd meg mi lett a sorsa, mit sikerült intézni!

Ja egyébként a postagalamb, ha felgyógyul és megerősödik, hazamegy ő magától is, ez a fajta tájékozódási képessége tette alkalmassá hogy "posta"-galamb legyen belőle!

Nem kell, hogy a gazdi Hollandiából érte jöjjön! :))

A gyűrűs, számmal ellátott postagalambokat versenyeztetik = röptetik. Amikor hazafelé elfáradnak, leginkább olyan helyen szállnak le pihenni, ahol sok galambot látnak. (Apósom is csinálta ezt, volt kb. 200 galambja, ennek fele sorszámozott, gyűrűs galamb volt)

Ha egy ilyen, idegen galamb megjelent, akkor befogtuk, megnéztük a gyűrűjét, etettük, itattuk, ha kellett egyéb módon is elláttuk. Amikor már látszódott, hogy a galamb próbálgatja a szárnyait, akkor a gyűrű alá tettünk egy kis írást, hogy mettől-meddig, hol, milyen sorszámmal ellátott bejegyzett galambász látta el a galambot. Ezt a kis üzenetet "hazavitte" a galamb a gazdájához.

A postagalamb legyen bárhol, mindig hazatalál.

Ha sebesült, mint amit a kérdező is ír, akkor is gyorsabban gyógyul szakértő galambász kezei között, és majd ő tudni fogja, kell-e neki orvosi ellátás, vagy csak pihenésre, egy kis gondozásra van szüksége.

A Galambászok Egyesülete tudja, hogy ki az a galambász, aki a kérdezőhöz legközelebb lakik, és aki a galambot magához tudja venni.

Ezért tettem fel a linket még reggel, jó lenne tudni, hogy a kérdező tudott-e vele kapcsolatba-kerülni és mi lett a vége, vagy még keresni kell kapcsolatot.

Nem tudom a kérdező miért nem jelentkezik!

Egyébként az ilyen galambok nagyon hálásak, és aranyosak tudnak lenni. Amikor már erősödnek, akkor még pár napig a mi galambjainkkal együtt reggelente kirepültek a környező mezőkre, este visszajöttek. Ezzel gyakorolta, bemelegítette magát a további hosszabb repülésre, másrészt közben újból "betájolta magát", hogy majd tudja, merre is kell neki továbbmenni hazafelé.

Amikor úgy döntött, hogy elindul, akkor írt egy nagy kört a fejünk felett, majd elindult a célirányba, kis röpülés után ismét tett egy kört felettünk = ez volt a búcsú és köszönet, majd elment. Olyan szép volt, és jó érzés. Az pedig egy másik dolog, hogy esetleg hónapokkal később jött a gazdától is valami-féle köszönet akár levélben, akár más módon.

Szóval ezek a galambok, ha az egészségük engedi, mindig hazatalálnak.