Ez pszichés félelem?

Pl. lehet, hogy kiskorodban egy téren közel merészkedett hozzád egy galamb, nyúltál felé, és anyukád felsikoltott. De még kismillió módon lehet félelmet nevelni egy gyerekbe.

Ezt a szüleidtől kérdezd meg, hogy történt-e valami kiskorodban, ha már tényleg azóta húzódik. Egyébként nem biztos, hogy félelem, lehet, hogy csak undor, nem? Bár a galambok nem olyan csúnya állatok. Én sem félek pl. a tücsköktől, mégis ha bejön a lakásba (elég sűrűn szoktak, ma is járt itt egy), akkor nagy ívben elkerülöm.

Mar reg el kellett vol.a mondanom. Nem az igazi szuleid neveltek fel. A csaladodat kisgyerek korodban szettepte egy kardfogu galamb. Vegignezted, es csak te elted tul. Ja, az agyaggalambok ellened fegyverkeznek fuss Forest... :)

Mondjuk menj el egy olyan helyre, ahol galambokat tartanak és próbálj meg összecimborálni velük. Etesd meg őket, vedd a kezedbe, stb. Olvasgass róluk neten, hogy pl. milyen fontosak voltak a világháborúk alatt meg ilyenek. Próbáld megkedvelni őket. Vannak nagyon szép postagalambok is ám. Akarni kell, az biztos.

Postagalambász vagyok, ne azt gondold hogy a postagalambok, betegséget terjesztő fene vadak. Gyógyszerezve vannak, és egészségesek, a helyük is rendszeresen takarítva van! gyere el hozzám kigyógyítalak ebből a "betegségből".

Tatámnak is voltak postagalambjai én nagyon szeretem őket. Még kinézetre se olyanok, mint az utcai galambok, a tolluk szép fényes, meg nekem azok a kedvenceim, amiknek a fején van fésű. Persze a fiókák kis csúnyák, amíg ki nem tollasodnak, de hát nem lehet minden tökéletes. Viszont nagyon finomak. Meg szerintem a háznál tartott posták nem is olyan pofátlanok, mint az utcai galambok. Lévén, hogy normálisan kapnak enni, ezért nem fognak megrohamozni pár morzsáért. Tényleg érdemes lenne beszélned egy galambtartóval. Nem kell azonnal a kezedbe venni, először menj közel hozzájuk, esetleg simogasd meg a gazdája kezéből. Ezt pár alkalommal eljátszod, szerintem utána a kézbevétel is menni fog.