Miért tojik a zebrapintyem?

Tudod kerdező, kb.10 percet szantam rád az eletemből, kissé megbántam az időpocsékolást. Azt kívanom, raboljanak el az ufók, lehetnek nagyon kedvesek persze, de a kajájuktól lassan kikészül a májad, beleőrülsz a szexuális frusztráltságba és a magányba, mivel senki nem beszéli a nyelvedet, nem ismeri a szokásaid, fogalmuk sincs rólad.

Így él nalatok a zebrapinty.

[link]

Nekem ékfarkú amandinám van, pintyféle. Elpusztult a párja, amelyről később kiderült, hogy szintén tojó volt, de imádták egymást, fészket raktak, kitépték egymás tollát kínjukban. Csodálkoztam, hogy miért nincsenek fiókák a sok tojásból. Szelíd volt mindkettő, a kalitka ajtaja mindig nyitva volt, sokszor kijöttek, ránk szálltak, birizgáltak minket. Amikor egyedül maradt a tojó, jobban igényelte a társaságomat, de látszott rajta, hogy szenved, nagyon magányos volt. Amerre mentem, jött velem vagy utánam, még le is ereszkedett nekem, hogy „szexeljünk". Sokszor ott ült egyedül a kalitka tetején, a szívem szakadt meg.

Mivel a madarak társas lények, a pintyfélék csapatokban élnek és hosszabb távon elpusztulnak egyedül, kerestem neki párt, ami nem volt könnyű, mert szinte sehol nem lehet kapni ékfarkú amandinát.

Nagy nehezen találtam két hónap múlva egy tenyésztőt, és rögtön el is mentem egy hímért.

Vittem magammal a tojót is, és megígértem, hogy a legszebb férjet hozzuk el neki. Azt az örömöt mindenkinek látnia kellett volna, amikor a kis magányos tojómhoz betettem tényleg a legszebb hímet. Na akkor jöttem rá, hogy az elpusztult madárka nem lehetett hím, mert nem így nézett ki és a hangja sem ilyen volt. Az férjecske rögtön rá is ugrott a tojóm hátára, aki eléggé meglepődött ezen, de mire magához tért, vége volt az aktusnak. Hazafelé mutatta az új férjecskéjének a kölest, a vizet, a szépiát, a vegyes eledelt, a friss salátát, hogy azokat lehet eszegetni. Körbeugrálta a hímet, aki hazaérve nagyon meglepődött az új otthonán, és csak ült egyedül elgondolkodva a rúdon. Nem sokáig, mert este megnéztem őket, és már összebújva ültek, egymás tollát birizgálva. 1 hét múlva már tojás is volt, és azóta négytagúra bővült a kis madárcsalád. 1-ből négy lett és ezt csodás dolog végignézni. Persze az én dolgom az, hogy kilószámra öntsem be a finomabbnál-finomabb falatokat. :D

Azért is érdemes az egész, mert nézhettem, ahogy szeretik egymást, fészket raktak, ahogy ültek együtt a tojásokon, ahogy kikeltek a fiókák, ahogy etették őket, és ahogy felcseperedtek.

A kalitkát ugyanúgy kinyitom, és a tojó kijön boldogan, a fiókák is néha, repkednek egy jót, beszélgetnek velem, aztán visszamennek.

Többet is lenne velem, csak most nincs nagyon időm rájuk.

Neked egyébként hogy esne, ha nem lehetne párod? Pedig te ellennél nélküle, nem úgy, mint a madarak.

Azért is tojja szegény a tojásokat, mert párt szeretne, szaporodni szeretne, persze hogy árt neki a sok tojogatás, egy csomó fontos ásványi anyagot veszít a szervezete, és ha nem hagyja abba, (idegileg-testileg) teljesen legyengül és végül elpusztul.

Viszont ha van párja és tojik és nevelget mondjuk kétszer egy évben, a fiókákat nagyon könnyen kézhez lehet szoktatni és tanítgatni, imádják az embert, igazi kis bohócok. Arról nem is beszélve, hogy később el is lehet adni a felnőtt fiókákat, főleg ha több is lesz.

Még azt kérdezném, hogy írtad hogy 3 pintyed is volt eddig (és most egy negyedik) és nagyon jól elvoltak. Most hol vannak azok a pintyek? 7-8 évig elélnek csapatban, és szerinted egyedül is. Ha mondjuk 10 évesen kaptál pintyet, és 8 évig tök jól elélt, akkor most 42 éves lehetsz, ha rögtön vettél újabb pintyet, ahogy elhalálozott a másik.

Ha olyan madarat akarsz, ami az összes idődet elveszi, vegyél fehérbóbitás kakadut, nagyon okosak, táncolnak, játszanak, lefoglalnak, beszélgetnek.