Hogy lehet életben tartani egy galambot? Mire van szüksége?

3, igen, pont ezt tapasztaltam. Rengetegen posztolnak naponta madármentős dolgokat, hogy ők mennyi mindent megtesznek értük, elmennek bárhová ha valaki jelent egy talált galambot, erre mikor tényleg előáll egy ilyen helyzet, sehol senki.

Egész nap kétségbeesetten könyörögtem, lementem kutyába és rengeteg ember előtt csúsztam másztam, megaláztam magam. Pénzt is ajánlottam, bármennyit kifizettem volna ha segítenek. Sehol senki. Egyvalaki ajánlotta hogy a sukorói vadmadárkórházba kéne vinni, mert ott beveszik és foglalkoznak vele. Csak az volt a gond hogy én beteg vagyok, nem tudom elhagyni a lakást, édesanyám pedig nyugdíjas. Nincs lehetőségünk utazni. Más meg nincs, csak mi vagyunk egymásnak. Aki Sukorót mondta, ő is szokott olyanokat posztolni évek óta, hogy ha valaki szól neki hogy galambot talált, megy érte és viszi a vadmadárkórházba. Most annyit mondott hogy ő nem tud segíteni, mert nem orvos. Még mondta hogy melyik állatmenhelynek szóljak a városban, mert hogy ők jönnek, van autójuk és vállalnak szállítást. Ők annyit mondtak hogy egész nap foglalt az autójuk, és másnap is.

Telefonálgattam is, voltak akik elhajtottak, meg olyanok is, akik egyszerűen nem vették fel.

Szóval elvileg csak egy fuvar kellett volna, de nem mentem semmire és a kezemben pusztult el még aznap :(

Ha megtámadták volna, akkor véreznie kellett volna, nem? Csak a bicegés volt, és fura volt a hátulja, valahogy olyan rövid volt a teste. Az is lehet hogy csak a farktollai nem voltak meg és azért tűnt olyan rövidnek. Ha valami ki is tépte a farktollait, bele nem harapott, mert semmi seb vagy vér nem volt. A lábán sem láttam egyébként semmi rendelleneset, de ennek ellenére nem tudott ráállni. Nagyon megviselt az eset és azóta is rengeteget gondolok rá.

Például hogy az is lehet hogy már ilyen állapotban volt több napja és nem tudott magokat csipegetni, mivel ahhoz lépkednie kell, de a lába nagyon fájt. Lehet hogy gyakorlatilag éhen halt. Nagyon éhes lehetett, tekintve hogy a halála előtt egy órával még hajlandó volt enni. Pedig azt mondják hogy a haldokló állat már semmit nem eszik. Viszont az is nagy rejtély, hogy hogyan került a párkányomra mikor ennyire a végét járta szegény és ennyire le volt gyengülve. Mert egyébként az ablakpárkányomon találtam. Az első emeleten lakunk, tehát oda valahogy fel kellett repülnie.

Én megértem ha valaki besokall, én szerintem egy hétig sem tudnám ezt csinálni, mert már attól egész nap bőgök ha a facebookon olvasok valami állatos szörnyűséget. Nem bírja a lelkem a szenvedésüket. Viszont azok az emberek akiknél próbálkoztam, most is mentenek, aktívan ezzel foglalkoznak a posztjaik alapján. Aztán a mai világban már tényleg nem lehet tudni hogy ki az aki tényleg valós helyezeteket ír le meg mutat be a facebookon, és ki az aki csak lájkokat meg pénzt gyűjt, miközben egy állatot sem ment.

Örültem volna ha találok valakit aki tud segíteni, de azt gondoltam, hogy a legrosszabb esetben is ellesz itt nálam, és ha megerősödik, elrepül. Ovis koromban volt egy ilyen esetünk. Találtunk a tesómmal egy galambot, a szüleim egy nagy dobozba tették, eleinte a nyitott ablak alatt volt, mikor jobban lett, akkor pedig az erkélyen. Egy nap úgy döntött hogy továbbáll, és elrepül. Gondoltam majd most is ez lesz ha nincs más opció. Nem számítottam rá hogy meg fog halni :( Aludt a macskahordozóban, aztán egyszer csak felébredt és elkezdett csapkodni. Kettőt csapott, és az oldalára borult. Ekkor kivettem hogy megnézzem, miért lett hirtelen nyugtalan, és ahogy a kezemben tartottam, hanyatlott le a kis feje, és ennyi volt :(

Az biztos hogy sokkal több olyan ember kéne erre a világra, amilyen te vagy. Sokakat egyáltalán nem érdekel az állatok sorsa, akit igen, az is úgy van vele hogy egy galamb az csak egy galamb, aztán vannak az olyanok mint én, akit érdekel, de nem ért hozzá és semmi lehetősége sincs aktívan tenni valamit, mert olyan állapotban van hogy képtelen bárhová is elutazni. Kevés olyan van sajnos akit érdekelnek is az állatok, meg akar és tud is tenni értük.

Ő volt az egyébként :(

[link]

[link]

[link]

[link]